Századok – 2017
2017 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Feitl István (szerk.): Parlamenti választási kampányok Magyarországon (Székely Tamás)
701 TÖRTÉNETI IRODALOM tavaszán is fenntartásai voltak teológiai okokból a keresztség kiszolgáltatásával kapcsolatban. Az állam karjaiban vergődő egyház magatartásának hátteréről is szóló 1944-es dokumentumból – amelyet a szerző idéz – kiderül, hogy Ravasz László szerint a cenzúra miatt nem volt lehetőség 1944 tavaszán a „nyilvános demonstrációra”, a rádióban sem lehetett a zsidóság sorsáról beszélni, mert ezután többet már nem lett volna mód e tömegkommunikációs eszközt használni, a szószéken pedig azért nem lehetett állást foglalni, mert a történelmi egyházak országgyűlési képviselettel rendelkeznek, így azon a fórumon kellett (volna) a tiltakozásnak hangot adni (248.). Az életrajz utolsó nagy fejezete az 1945 utáni időszakról, az 1945 és 1948 közötti politikai, hatalmi átalakulásról szól, arról, hogy a Horthy-korszakban az állammal szövetséges egyházakkal, elsősorban Ravasz Lászlóval szemben idővel hogyan lépett fel a berendezkedő új hatalom. Ravasz Lászlótól ugyan nem állt távol az önkritika, több bűnvallásra felszólító nyilatkozatot is tett, azonban az egyházon belüli – a bűnbánat hívószava köré szerveződő – hatalmi küzdelemben való részvétele miatt ez mégsem tekinthető teljesen hitelesnek. „Életműve – minden ellentmondásával – az egyetemes magyar szellemtörténet megőrzésre és számvetésre késztető öröksége” – ezzel a gondolattal fejezi be a szerző az életrajzot (294.). A kötetben számos kérdést, problémát vet fel Hatos Pál Ravasz életpályáján keresztül, közülük egyik az egyház és állam viszonya, amelyekkel kapcsolatban elvégezhető ez a mindenképpen fontos számvetés. Turbucz Dávid PARLAMENTI VÁLASZTÁSI KAMPÁNYOK MAGYARORSZÁGON Szerk. Feitl István Napvilág, Bp. 2016. 200 oldal „Hála Istennek túl vagyunk az országos izgalmon, a szavak tengerén, a szónoklások dagályán, a hazabeszélések özönén, a képtelen ígéretek soha el nem érhető földjén” – így összegezte az éppen véget ért választási kampányt a Kőszeg és Vidéke című helyi lap 1905. január 29-i beszámolójában. Magyarországon ekkor már közel hatvan éve tartottak kisebb-nagyobb megszakításokkal országos népképviseleti választásokat, és még újabb hosszú évtizedeknek kellett eltelnie ahhoz, hogy mai értelemben vett demokratikus választásokra kerüljön sor. Ezt a hosszú, rögös és rendkívül változatos utat kívánja látványos módon bemutatni a Parlamenti választási kampányok Magyarországon című történeti és politológiai „képeskönyv”. A rendkívül gazdagon, 420 ábrával illusztrált kötet hat szerző – Z. Karvalics László, Kedves Gyula, Cieger András, Ignácz Károly, Feitl István és Ripp Zoltán – munkájának eredménye. A kötet szerkezete történész szemszögből nézve némi aránytalanságot mutat, hiszen a közel százhetven évet átölelő kiadvány tizenöt fejezetéből hét a jelenkor parlamenti választásaival (1990–2014) foglalkozik. Bár a könyv első pillantásra egy igényes és szemrevaló ismeretterjesztő kiadványnak tűnhet, értő olvasó számára nem kérdéses, hogy ennél ezúttal sokkal többről van szó. Méghozzá arról az újabban történész körökben is megélénkülő vitáról, hogy vajon létezett-e egyáltalán Magyarországon nyugatias értelemben vett
