Századok – 2017
2017 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Hatos Pál: Szabadkőművesből református püspök. Ravasz László élete (Turbucz Dávid)
698 TÖRTÉNETI IRODALOM rendezett magának felolvasásokat. Július folyamán három tudósítása jelent meg a Közlöny ben, melyekben az ismét betört orosz csapatokkal való harcokról számolt be. Az utolsó annyira későn érkezett, hogy a közlésére már nem kerülhetett sor. A forrásgyűjteményben nem szerepel, de talán van még egy hírlapi cikk, amely kapcsolatba hozható Kővári személyével. A kolozsvári Honvéd című lap közölt 1849. augusztus 10-én egy nagyon részletes, szemtanútól származó tudósítást a székelyföldi hadosztály utolsó harcairól, majd a maradékának Kolozsvárra történő visszavonulásáról. Kővári részese volt mindezeknek az eseményeknek, és a kapott megbízatásával pont egybevág egy ilyen beszámoló megírása. A tudósítás lényegesen részletesebb, mint Kővári könyvének vonatkozó része és viszonylag kevés köztük a kapcsolódási pont. Ezek Kővári szerzősége ellen szólnak, ugyanakkor megemlítik, miszerint a Moldvából visszatért Bemnek Petőfi vitte meg az oroszok marosvásárhelyi bevonulásának hírét. Mindez azért érdekes, mert tudjuk, hogy Kővári ezekben a napokban Kézdivásárhelyen egy szobában szállt meg Petőfivel, tehát közvetlen információkkal rendelkezett az esettel kapcsolatban. Szerzősége kétséget kizárólag nem bizonyítható, de továbbgondolásra érdemes. Összességében elmondható, hogy az olvasók egy igényes kivitelű, jól használható és hasznos kötetet köszönhetnek a sajtó alá rendezőnek és a lektornak. A téma továbbvitelének egyik lehetősége Kővári László Kolozsváron őrzött irathagyatékának feldolgozása lenne. Németh György Hatos Pál SZABADKŐMŰVESBŐL REFORMÁTUS PÜSPÖK Ravasz László élete Jaffa, Bp. 2016. 327 oldal Újabb kötettel bővült a Jaffa Kiadó történelmi témájú könyvsorozata: 2016-ban megjelent Hatos Pál Ravasz László életéről szóló könyve, amely az első monografikus feldolgozása ennek az életműnek. A kötet az eszmetörténeten, illetőleg a vallás és a politika viszonyán keresztül mutatja be Ravasz életét, de közéleti tevékenységén kívül a magánemberi oldalát is megismerhetjük. A szerző joggal választotta kiindulópontként Ravasz ellentmondásos megítélését. Az eltérő értékelések közé Hatos azonban nem a vagy-ot, hanem az és-t tette, jelezve, hogy a történeti megértést ez a megközelítés viszi előbbre, egy életmű komplexitására ez mutat rá. Az életrajzok sajátosságaiból következően Ravasz László pályáját kronologikus rendben, három szakaszra osztva mutatja be a szerző. Az első a születése (1882) és a püspökké választása (1921) közötti időszak, az erdélyi korszak. Ezt követi az 1945-ig tartó periódus. A Dunamelléki Református Egyházkerület püspökeként eltöltött idő jelentős része erre a bő húsz évre esett. A harmadik szakasz az 1945 és 1975 közötti időszak, amely püspökségének utolsó éveit, az 1956-os forradalom és szabadságharc alatti aktivizálódását, majd az újbóli visszavonulását jelenti. Ravasz életpályája során több jelentős változás következett be: viszonylag alacsony sorból az egyházi elitbe került, a Horthy-korszak meghatározó közéleti személyisége, a kormányzó lelkes támogatója volt, majd a kommunista rendszer elmozdította hivatalából. Az életrajzokból általában nemcsak az egyénről szerezhetnek az olvasók
