Századok – 2017
2017 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kővári László: Erdély 1848–1849-ben (Németh György)
697 TÖRTÉNETI IRODALOM hon véd egyleteknek volt a lapja – az ötvenedik évfordulóra megjelent írásait tartalmazza egybegyűjtve. Annak idején ezeket külön kötetben is kiadták. Míg az Erdély története 1848–49-ben a köztörténetre koncentráló mű volt, jelen kötetnek ez a fejezete Kővári saját élményei és emlékei köré csoportosítva mutatja be a korábbiaknál részletesebben azokat a fontos eseményeket, melyeknek ő is személyes résztvevője volt, ennek megfelelően a hangvétele is oldottabb, kötetlenebb. A fő csomópontok: a márciusi napok, az utolsó rendi gyűlés, az unió kimondása, aztán a miniszteriális szolgálat Budapesten 1848 nyarán. Kővári tagja volt a Bécsbe menő országgyűlési követségnek szeptemberben, részese például a Lamberg halála körüli, majd a székelyföldi eseményeknek. A Visszaemlékezések a Debrecenbe való visszatéréssel zárul, illetve függelékként a Petőfi halálának szintén az ötvenedik évfordulója alkalmából Tordán tartott felolvasás szövege egészíti ki. A felkérését az említett beszéd megtartására az magyarázza, hogy a költő életének végső napjaiban közvetlen kapcsolatban voltak egymással, ugyanis egy szobában laktak Kézdivásárhelyen. A kötet utolsó fejezete – Cikkek és jelentések 1849-ből – tágan értelmezve tulajdonkép pen Kővári haditudósítói tevékenységének forrásait gyűjti egybe. A címnek megfelelően időben némileg korábban kezd, mint ahogy a kinevezését megkapta, hiszen az első közölt irat 1849 februárjának végéről származik. Az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz szóló jelentés Kővári László 1848-as erdélyi kiküldetésének tapasztalatait összegzi. Külön érdemes kiemelni, hogy a jelentést az OHB tovább küldte Csány Lászlónak, Erdély teljhatalmú országos biztosának, aki elismerőleg nyilatkozott róla, ezért villantsuk fel annak legfontosabb javaslatait! Kővári a székelységet, mint mozgó nemzetőrséget képesnek tartja a rend fenntartására, ha ágyúkkal, munícióval és megfelelő pénzösszeggel ellátják. A kézdivásárhelyi hadi üzemek állami kézbe való vételét javasolja. A só árának leszállítását szükségesnek tartja, mégpedig oly mértékben, hogy már ne legyen érdemes becsempészni Moldvából. Bizonyos áruk vámjának csökkentése ugyancsak az illegális kereskedelem letörését, ugyanakkor az állami bevételek és a nép elégedettségének növelését hozná magával. Székelyföldet egységes egésznek tartja, föléje, a korábbi hatalmi struktúrát mellőzve egy központi bizottmányt hozna létre a polgári ügyek vitelére. Bem mellé egy hasonló irodát képzel el, mely biztosítaná a felszabadított területek idegen ajkú lakosságának megnyerését: „Különben csak földet, de népet nem fogunk hódítani.” 1848 márciusában Kővárinak több cikke jelent meg a Közlöny ben. Az elsőben a három széki ellenállás részleteivel ismerteti meg az olvasókat, majd két alkalommal az oroszok Szebenbe és Brassóba történő bevonulásának és kiűzésének lehetséges következményeit boncolgatja. A beavatkozás miatt a nyugat-európai közvélemény rokonszenvén túl annak segítő közreműködésére is számít, csakúgy mint a törökökére, másrészt megemlíti azt az állandó feszültséget, amivel az orosz hadvezetésnek minden nyugatra irányuló hadjáratában számolnia kellett, jelesül, hogy a katonák micsoda sokként élik meg az ottani és a hazai viszonyok közti különbségeket. Szintén a Közlöny hasábjain látott napvilágot Kővári tollából egy csokorra való az erdélyi hadsereg anekdotáiból. Ezek a leginkább február-márciusi harcok során keletkeztek, többnyire Bem személyes népszerűségének növelését szolgálták. Haditudósítói munkájának részleteiről, nehézségeiről a Kossuth, illetve Szemere Bertalan részére eljuttatott néhány jelentése tanúskodik. Az Erdélyben beállt viszonylag békésebb időszakot anyaggyűjtésre szentelte, nem követte Bemet annak bánáti hadjárata idején. Átnézte a nagyszebeni főhadparancsnokság és a román komité iratait. Kérte, hogy a Debrecenben található, erdélyi vonatkozású dokumentumokról küldjenek neki másolatokat. Szükségesnek találta egy olyan nyílt rendelet kibocsátását, melyet felmutatva bárhol betekinthet a megbízatásával összefüggésben lévő anyagokba. Korábbi beosztásának megfelelően gyűjtötte a statisztikai adatokat, szemtanúkkal folytatott beszélgetéseket, például Czetz János tábornokkal
