Századok – 2017
2017 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Kővári László: Erdély 1848–1849-ben (Németh György)
696 TÖRTÉNETI IRODALOM történettudomány számos kérdésben meghaladta már az általa képviselt álláspontot. Bár sok esetben szemtanúja, sőt résztvevője volt a történéseknek, de saját szerepét egyáltalán nem hangsúlyozza, mindvégig a háttérben marad. Többnyire csak egy-egy igeraggal érzékelteti, hogy ő is ott volt. A pesti változások hírére március 20-án Kolozsváron hasonló események zajlanak le, mint a magyar fővárosban. Az emberek gyülekeznek, kikerülnek a nemzeti lobogók, a politikai ellenfelek kiegyeznek, petíció készül. A fő követelések az országgyűlés összehívása, unió kimondása, közteherviselés, úrbéri viszonyok rendezése, törvény előtti egyenlőség, a székelyek sérelmeinek orvoslása. Kővárit saját bevallása szerint történetíróként a harci cselekmények leírása helyett sokkal jobban vonzották volna a polgári átalakulás kérdései, azonban az események nem úgy fejlődtek, hogy 1848–49 erdélyi története kapcsán csak ezekkel foglalkozhatott volna, sőt! A nemzetiségi feszültségek néhány hónap leforgása alatt fegyveres ösz szecsapásokhoz vezettek, így jelen műben is a hadi események leírása került túlsúlyba. Mivel egy több mint 150 éve kiadott, a szakemberek által jól ismert műről van szó, nem szeretnék elveszni a tartalmi ismertetés részleteiben. Amennyire úttörő jellegű munka volt ez a kötet tartalmi vonatkozásai miatt az első megjelenése idején, legalább annyira érdekes az a mód, ahogy most ismét közzé teszik. Jelen kötetnél is választhatták volna a könnyebb utat, a hasonmás kiadást, de szerencsére az olvasóbarát szöveghű közlés mellett döntöttek, így egy modern, könnyen olvasható és használható kötetet kaptunk. A jegyzetek nagyban megkönnyítik a dolgunkat. Következetesen javítják a Kővári által pontatlanul megadott dátumokat, feloldják a nem szabatosan, hanem köznyelvi alakban feltüntetett katonai egységeket, utalnak az okmánytár irataira, illetve olyanokra is, melyek ott ugyan nem szerepelnek, de más dokumentumgyűjteményekben igen. Hasznos lett volna ezen kívül ha a szövegben felbukkanó személyeknek legalább az alapadatait megadják, bár egy ilyen terjedelmű kötetnél ez rengeteg plusz munkával járna. Az Okmánytár az 1848–49-i erdélyi eseményekhez 115 darab, 1848. március 20-a és 1849. augusztus 17-e közti iratot tesz közzé. A legelső az ellenzék és a konzervatívok közös, Kolozsváron kiadott nyilatkozata, az utolsó Clam-Gallas cs. kir. altábornagy felhívása Marosszék lakóihoz. Kővárit már 1849 tavaszán foglalkoztatta egy forrásgyűjtemény összeállításának gondolata, amely az unió történetét mutatta volna be, feltehetően az ekkor megkezdett gyűjtőmunka is manifesztálódik ebben a kötetben, mely szorosan kiegészíti az előzőt, illetve jelen esetben fejezetet, így együttes megjelentetésük teljesen indokolt. Az iratok nagyrészt magyar nyelvűek, de előfordulnak német, kis részben latin, francia és román nyelven írottak is, utóbbiak mellett ott a magyar fordítás, ami mindenféleképpen többlet az 1861-es kiadással szemben. Most javították az eredeti kiadásnál az okmányok számozásában elkövetett nyilvánvaló hibákat – konkrétan régen több irat ugyanazt a sorszámot kapta, míg más számokat nem osztottak ki – ennek megfelelően XLV-től csúszás van a régi és az új kiadás számozása között. Az Erdély története lábjegyzeteiben minden esetben van utalás az okmánytár vonatkozó iratának sorszámára, ha emellett az oldalszámot is feltüntették volna, még könnyebb lenne az olvasók dolga, de ekkora terjedelemnél ez óriási többletmunkát rótt volna a sajtó alá rendezőre. Az unió kimondásának fél évszázados emlékünnepén a Kolozsvári Egyetemi ifjúság előtt tar tott felolvasás írott változata. Kővári a még életben lévő utolsó szemtanúk egyikeként szól a fiatalokhoz. A beszéd inkább lelkesítő jellegű, történeti forrásértéke csekély. A következő rész, a Visszaemlékezések a forradalom derűsebb napjaira Kővárinak az 1848–49. Történelmi Lapokban – amely a szabadságharc Országos Ereklye Múzeumának és a
