Századok – 2017
2017 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Stanisław A. Sroka: A középkori Bártfa és kapcsolatai Kis-Lengyelországgal (Szokola László)
691 TÖRTÉNETI IRODALOM és a tárgyalt lengyel területek között Sroka alapvetően négy kereskedelmi útvonalat különít el. Közülük az első a Bártfát Grybówon és Czchówon keresztül Krakkóval összekötő útvonal. Noha tárgyalt időszakunkban ez az út számított a legnépszerűbbnek, ugyanakkor a bártfaiak és az újszendeciek között több évtizedes viszály alakult ki, érdekeiket ugyanis sértette, hogy a bártfai kereskedők kikerülik a települést. A vita eredményeként – noha a bártfaiak saját áruikat szabadon szállíthatták és értékesíthették, mégis többször kötelezték őket az újszendeci út használatára. Szintén vita alakult ki az ószendeci klarisszákkal, akik a grybówi vám beszedésére formáltak igényt. Ez a 14. század második felétől 1508-ig tartott és a klarisszák sikerével zárult. Másik fontos útvonalnak számított a Zborói-hágón át Żmigródon, Osieken, Dębowiecen át Bieczbe vagy Dębowiecből Jasłón és Brzosteken keresztül Pilznóba vezető út. A 15. század végén pedig nagyobb jelentőségre tett szert a Duklai-hágón át Duklába, majd Żmigródba, Krosnóba, Sanokra vezető útvonal, amely Oroszország felé vitt tovább. Végül a negyedik, az Uścién át Gorlicén Becz irányába induló útvonal volt. A szállított árukat illetően Sroka Bárftáról főleg a bor és a lovak exportját, import tekintetében pedig a halat, sót és a posztót emeli ki. A kanyargós hegyi utak azonban kiváló lehetőséget biztosítottak az utonállók számára, akik több esetben rablóbandákba is tömörültek. Ilyen rablócsapatok vezére volt Poduba vagy Héthársi Tarcai Tamás. Voltak azonban magasabb pozíciókat betöltő „rablók” is, mint például a Komorovski testvérek. A magyarokkal ellentétben – a források hiányában – a lengyel rablók tevékenysége kevésbé nyomon követhető. A lengyel területekkel kialakított kereskedelmi kapcsolatok tárgyalásakor Sroka nemcsak az akkori lengyel fővárost, és kulturális központot, Krakkót teszi meg vizsgálódása tárgyának, hanem szisztematikusan egy-egy alfejezetben sorra veszi az egykori krakkói, szandomiri és lublini vajdaság, valamint a rutén vajdaság területén fekvő négy várost (Brzozów, Krosno, Rymanów és Sanok) is. A kötet utolsó fejezetében Bártfát a késő középkori felső-magyarországi kulturális élet központjaként mutatja be a szerző. Különös figyelmet fordít a Szent Egyed-plébániára, a mellette működő iskolára és könyvtárra, továbbá a források alapján több iskolamestert is megnevez. Részletesebben foglalkozik Schwartz János könyvmásolóval és Blutfogel Baltazár miniátorral. A Bártfán tevékenykedő lengyel művészek közül pedig Szandeci Jakabbal, aki a Szent-Egyed-templom főoltárát is készítette. A város kultúrális életét vizsgálva kiemeli a színház szerepét és az igen nagy népszerűségnek örvendő misztériumjátékokat. A vallást tekintve külön hangsúlyt fektet a testvérületekre, amelyekből öt volt Bártfán (közülük az Irgalmasság Anyja-testvérület a legjelentősebb), valamint külön ismerteti a zarándoklatok szerepét. Bártfa kulturális életének bemutatásakor elengedhetetlen a diákság egyetemjárásának vizsgálata. A magyarországi diákság körében a krakkói egyetem nagy népszerűségnek örvendett, ezt a felső-magyarországi városok esetében a földrajzi közelség is indokolta. Sroka a középkori magyar egyetemalapítások bemutatását követően kitér a bártfai egyetemi hallgatók krakkói életére, majd tizenhat személynek az egyetem utáni pályafutását is feltárja. A kötet mellékleteként két koronavámnapló (registrum vectigalis ) is kiadásra került 1479-ből, illetve 1480-ból. A további kutatásokat megkönnyíti a fordító, Tapolcai László színvonalas munkája és a lengyel terminológiára vonatkozó megjegyzései, illetve Kovács Viktóriának a kötethez készített magyar nyelvű mutatója. A források könnyebb visszakereshetőségét a DL-DF adatbázisban is szereplő források számának külön megjelölése segíti, érdemes azonban hangsúlyozni, hogy a bártfai források jelentős része az adatbázisban nem szerepel. Összességében tehát a kötet nemcsak több szempontból mutatja be a középkori Bártfa városát, hanem betekintést nyújt a partnernek vagy éppen ellenségnek számító lengyel területek viszonyaiba is, ezáltal lehetőséget teremt, hogy a magyar területeken megkezdett életutakat a határ másik oldalán is nyomon követhessük, illetve a lengyel területekről érkezők gyökereit is megismerhessük. Az olvasónak azonban annyi hiányérzete támadhat, hogy a szerző
