Századok – 2017
2017 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Stanisław A. Sroka: A középkori Bártfa és kapcsolatai Kis-Lengyelországgal (Szokola László)
690 TÖRTÉNETI IRODALOM Sroka ebben a munkájában kettős célra vállalkozott. Egyrészt négy, szorosan vagy lazábban egymáshoz kapcsolodó fejezetben, különböző szempontokat követve szándékozik bemutatni a középkori Bártfa történetének egy-egy szeletét. Másrészt a város igen gazdag középkori forrásanyagát kihasználva igyekszik rávilágítani a szomszédos kis-lengyelországi területekkel való kapcsolatára is. Ismeretes ugyanis, hogy a kis-lengyelországi városok forrásanyaga, a hajdani fővárost, Krakkót leszámítva, Bártfához képest igen szegényesnek mondható. A kis-lengyel régió 13–14. századi felemelkedése a szepességi városokra is igen kedvezően hatott, a régióval folytatott kereskedelem pedig megalapozta későbbi gazdagságukat. A monográfia ugyanakkor ennél többet nyújt: nemcsak gazdasági (elsősorban kereskedelmi), hanem várostörténeti, hadtörténeti és főleg kultúrtörténeti szempontból is vizsgálja a fentebb vázolt kérdéskört. Magát a kötetet egy hosszabb lélegzetű bevezető indítja, amely sorra veszi a Bártfára vonatkozó jelentősebb lengyel, magyar és szlovák nyelvű munkákat, valamint részletesen bemutatja a kötet alapjául szolgáló forrásokat is. Külön érdemes közülük megemlíteni azt a – szintén a szerző nevéhez fűződő – öt kötetes forrásgyűjteményt (Dokumenty polskie z archiwów dawnego Królestwa Węgier. I–V. Kraków 1998–2012.), amely a lengyel vonatkozású, középkori Magyar Királyság területéről származó forrásokat gyűjti össze és jelen monográfiának is az alapját képezi. Az első fejezet a város 13–14. századi történetének egy-egy részkérdésével foglalkozik. A város első írásos említése kapcsán felhívja a figyelmet (Ferdinand Uličný egyik recenziója nyomán) az Ipatyjev-évkönyv egy 1241. évi bejegyzésére, amelyben már Bártfa neve is szerepel, a város nevének etimológiai elemzésekor azonban megelégszik az erre vonatkozó szakirodalom különböző álláspontjainak ismertetésével. A város korai történetének tárgyalásakor részletesebben foglalkozik IV. Bélának a Lengyelországból érkezett ciszterciek számára kiállított adománylevelével. Kérdéses ugyanis, hogy az adománylevél kapcsán a ciszterciek Bártfa felett is fennhatóságot szereztek-e, vagy sem. Sroka végül a vonatkozó szakirodalom alapján Ferdinand Uličný azon véleménye mellett foglal állást, amely szerint az oklevél a ciszterciek birtokadományára vonatkozó része egy 15. századi betoldás, a 13. század második felében pedig Bártfát királyi birtoknak tartja. Ezt követően részletesen ismerteti az Anjouk és Luxemburgi Zsigmond Bártfát érintő intézkedéseit, és a városnak – zálog gyanánt – a lengyel Balicki család kezébe való átkerülését. Utóbbi zálog összegét a város egészen 1505-ig fizette. Ugyanakkor a fejezet másik vezérfonala már a város „külpolitikájába” és határvidéki szerepébe is bepillantást nyújt. Ennek köszönhetően az egyik alfejezetben Bártfának a 15. századi csatározások során betöltött szerepét is végigkövetjük, legyen szó a magyarok 1410. évi lengyelországi betöréséről, vagy a magyar koronáért indított lengyel támadásokról. Előbbi hadi eseményekről Sroka egy kimutatást is ismertet, amely a határon állomásozó 12 bandérium fizetését tartalmazza. A második fejezet az időrendet követve szintén a 15. századdal foglalkozik, azonban itt a városi élet különböző aspektusait veszi sorra. Ezek közül az első kettő a város topográfiája és lakosságszáma, amelyeket a városi számadások és Alžbeta Gácsova (Gács Erzsébet) munkái alapján ismertet a szerző. Ezt követően a harmadik alfejezetben a bártfai városkönyvek adatait feldolgozva közli a városbírói hivatalt betöltő személyek listáját, továbbá a tisztséggel kapcsolatosan vizsgálja a város bevételeinek és kiadásainak mérlegét és a bevételek megoszlását, valamint ismerteti a városi pecsétre vonatkozó különböző szakmai álláspontokat. A fejezet záró részében viszont már áttér a város iparára és a vászonszövéssel kapcsolatos eperjesi és lengyel konfliktusokra, valamint a források alapján 16 céhet és 64 iparosmesterséget különít el. A két bevezető fejezetet követően elérkezünk a kötet egyik hangsúlyos részéhez, amelyben a városon kívüli tevékenységek, elsősorban a kereskedelem ismertetéséé a főszerep. Bártfa
