Századok – 2017
2017 / 3. szám - KRÓNIKA - Kádár Zsófia: Sokoldalú szolgálattevők. Kora újkori testvérületek Közép-Európában – Multifunktionale Dienstleister Frühneuzeitliche Bruderschaften in Zentraleuropa. Konferenciabeszámoló. Salzburg, 2017. február 23–25.
KONFERENCIABESZÁMOLÓ. SALZBURG, 2017. FEBRUÁR 23–25. 678 társulatokkal. E vizsgálatok eredményeként azonban gyakran csupán egyes városokat vagy társulatokat bemutató esettanulmányok készülnek, amelyek egy-egy kiválasztott forrás(típus)ra építenek. A szintetizálást tovább nehezíti, hogy a különféle kutatási területek más-más fogalomhasználattal dolgoznak. A társulatok szerveződési formáit tekintve Scheutz kiemelte, hogy jellemzően kettős: egyházi (lelki) és világi (gazdasági) vezetés érvényesült. A társulattípusokat a tevékenységi kör alapján tartotta rendszerezhetőnek, vagyis: az irgalmasság cselekedetei, a vallásos szolgálatok, a szociális vagy a karitatív tevékenység volt-e a meghatározó. A forrásviszonyok kapcsán a korabeli nyomtatványok (társulati imakönyvek, jubileumi és ünnepi kiadványok, zarándok- és körmeneti könyvek, szabályzatok stb.), a kéziratos kötetek (tagkönyvek, szabálykönyvek, jegyzőkönyvek, számadáskönyvek) és a szálas iratanyag (tagságot igazoló levelek, misszilis anyag) szórtságára hívta fel a figyelmet. Kutatási hiátusként elsősorban a társulatok kultúrtörténeti hatását jelölte meg, és megállapította, hogy az osztrák tartományok korabeli „társulati térképéről” – tehát az összképről – még keveset tudunk. Forgó András (Pécsi Tudományegyetem) előadása a magyar kutatástörténetet tekintette át. Az egykori Magyar Királyság társulati életét az 1945 előtti időszakban már a barokk katolicizmus részeként Juhász Miklós és Jánosi Gyula is vizsgálta. Az 1945 után szükségszerűen elhanyagolt témával később többek között Hermann Egyed, Bálint Sándor, majd Tüskés Gábor és Knapp Éva foglalkoztak. A középkori előzmények feltárásában Kubinyi Andrásnak köszönhetünk sokat. A társulatokat kutató tudományterületek képviselői között az osztrák kutatás esetében már a Scheutz által felsoroltak mellett Forgó magyar sajátosságként az irodalomtörténészek kiemelt érdeklődését és eredményeit is említette. A forrásviszonyok tekintetében a feloszlatási aktákra hívta fel a figyelmet. A legújabb eredmények között Viliam Stefan Doci, illetve Kádár Zsófia disszertációit emelte ki. Zdeněk Orlita (Muzeum Oderska) a cseh kutatásról, azaz a kora újkori cseh–morva és sziléziai testvérületekről beszélt. Kitért a barokk társulati élet előzményeként a cseh korona országaiban is elterjedt középkori testvérületekre, amelyek tevékenysége összefonódott a halotti szolgálatokkal, temetési szertartásokkal. A cseh területek társulati életének megújítójaként a Jézus Társasága tevékenységét emelte ki. A jezsuita diákkongregációk, a városi/polgári, illetve paraszti társulatok a fehérhegyi csata (1620) után az ellenreformáció eszközeiként, de a helyi lehetőségekhez alkalmazkodva vállaltak kulcsszerepet a társadalom átformálásában. A 16. század utolsó harmadától kezdve igen gazdag cseh–morva–sziléziai forrásanyag a Habsburg Monarchia más területei szempontjából is kiemelkedő jelentőségű. A más szerzetesrendekhez (például kapucinus, domonkos) kötődő és az egyházmegyei-plébániai társulati élet is igen sokszínű volt a cseh területeken.
