Századok – 2017
2017 / 3. szám - KRÓNIKA - Kádár Zsófia: Sokoldalú szolgálattevők. Kora újkori testvérületek Közép-Európában – Multifunktionale Dienstleister Frühneuzeitliche Bruderschaften in Zentraleuropa. Konferenciabeszámoló. Salzburg, 2017. február 23–25.
KÁDÁR ZSÓFIA 679 A terjedelmes, három blokkra osztott második szekció (A testvérület mint multifunkcionális intézmény) a témát a társulatok működése szempontjából közelítette meg. Rupert Klieber (Universität Wien) bevezető előadása a barokk előtti, „premodern” testvérületek közös jegyeként a temetési rítusok ellátását jelölte meg. A katolikus reform után újraértelmezett társulati tevékenység szempontjából kiemelte a helyi egyházi felügyeletet (püspöki joghatóságot), a nyilvánosság fontosságát (liturgia, körmenetek, zarándoklatok), illetve az egyének vallásosságára gyakorolt fokozott hatást. A testvérületek rendszerezéséhez saját tipológiát mutatott be: léteztek (I.) testvérületek egyenruhával (Staffage) és e nélkül; voltak (II.) önálló, illetve (más társulat által) gondozott testvérületek; végül (III.) alakultak önmagukban álló, valamint láncszerűen összekapcsolódó (akár alá-fölérendeltségi viszonyban álló) testvérületek. Thomas Frank (Università di Pavia) a 15–16. századi, észak-itáliai Monte di Pietà-intézmények és a korabeli testvérületek közötti kapcsolatokat mutatta be előadásában. A karitatív és szociális tevékenység mellett a társulatok „banki” funkcióira hívta fel a figyelmet. Ezek az alacsony kamattal vagy kamatmentesen hitelt adó „bankok” a szegényebb néprétegek számára biztosítottak pénzt, tevékenységüket pedig az egyes városok, majd akár az egyes testvérületek is támogatták. Frank hangsúlyozta, hogy a testvérületek a „jótékonyság ökonómiájának” legfontosabb tényezői lettek, mivel a „banki” funkció sok társulat profiljába beépült. Thomas Winkelbauer (Institut für Österreichische Geschichtsforschung – Universität Wien) az osztrák örökös tartományok (Alsó- és Felső-Ausztria, Cseh- és Morvaország) területéről hozott példákkal illusztrálta a testvérületek és a barokk kori zarándoklatok sokrétű kapcsolatát. Egyrészt, neves zarándokhelyek rendszeres (évi) felkeresését célul kitűző társulatokat elemzett. Ezek a nagyobb városokban akár tucatszámra is alakulhattak, például a híres mariazelli kegyhely felkeresésére több településen is önálló testvérület nyújtott szervezett lehetőséget. E testvérületek (például az alsó-ausztriai Altpölla és Neupölla társulatai) rendszeres zarándokútvonalaik mentén pihenőkereszteket is állítottak. Másrészt, olyan zarándokhelyeket (templomokat, kápolnákat) mutatott be, amelyek saját „zarándok”-testvérületeikben tömörítették az odalátogató híveket. A vizsgálat mérlege szerint a barokk kori testvérületek zöme részben vagy egészben „zarándoktársulat” (is) volt. Marina Beck (Museum Passau ) a társula tokat – elsősorban az Európa-szerte fellelhető Szent Lukács-társulatokat – mint képzőművészek megbízóit vizsgálta, amelyek vagy magukat a művészeket tömörítették, vagy ezek kifizetésére, ellátására szakosodtak. Elsősorban a német területről hozott, illetve csehországi példákkal illusztrálta, hogy e Lukács-testvérületek igen elterjedtek voltak, sok helyütt saját kápolnával és oltárral rendelkeztek. Vladimir Maňas (Masarykova Univerzita, Brno) a Tridentinum után megújult testvérületeknek a liturgikus zenével és énekléssel való összefonódásáról beszélt
