Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: A fajvédő párttól a nemzeti radikalizmusig. Bajcsy-Zsilinszky Endre pályaképe 1926 és 1931 között II. rész
BARTHA ÁKOS 647 fejlődésének egy sajátos nemzeti demokratikus útját vázolja fel”.15 Arról már esett szó, hogy a főszerkesztő igyekezett messze elkerülni a „fajvédelem Világosát”, miként arról is szóltunk, hogy a „súlyosan sérült eszmehajót” hogyan és milyen kikötőkben igyekezett reparálni. Az alábbiakban a Németországhoz és a magyarországi németekhez fűződő viszonyának példáján igyekszem bizonyítani, hogy a fajvédő ideológia nem lecserélődött, hanem integrálódott az 1928 utáni nemzeti radikális szemléletébe. A német-tematika szinte kész formában jelentkezik 1927 végén Bajcsy-Zsilinszky problémakatalógusában. Az Előörs számait böngészve az is nyilvánvaló, hogy a húszas évek végére a historizált elemekkel felvértezett, „ezeréves németellenes küzdelem”16 nem csupán egy téma a sok közül, hanem az egyik – ha nem a fő – diskurzusrendező témakör.17 Segítségével mind az említett külpolitikai tájékozó dás, mind a különutas gazdaságpolitika,18 sőt akár a „magyar parasztság” felszaba dításának problematikája is tematizálható. Ez a németellenesség nem szűkíthető le Bajcsy-Zsilinszkynek a magyarországi német kisebbség iránti averziójára, ahogyan egyfajta náciellenes totalitárius paradigmába sem illeszthető, hiszen már a weimari köztársaság „pángermán bujtogatása” ellen is szót emelt a politikus. Bajcsy-Zsilinszky úgy látta, hogy a magyar–német viszony még nem lezárt történet, „fejlődhet új barátsággá, sőt szövetséggé is, maradhat hűvös, jó szomszédság, válhat érdektelenséggé is talán, bár ez a legvalószínűtlenebb, de végződhet ellenséges viszonyban is”. A békés rendezéshez szerinte két kényes pontot kell tisztázni: Nyugat-Magyarországét (vagyis az Anschlussét) és a magyarországi német kisebbség dolgát. A német külügyminiszternek, Gustav Stresemannak és a német nacionalistáknak azt javasolta, hogy tegyék inkább németté először saját fővárosukat, az „erkölcsi züllöttség”, a „német-zsidó rothadás” fészkét, „Európa szégyenközpontját”.19 Hazai viszonylatban pedig élesen kritizálta Bleyer Jakab, Gündisch Guido és Gratz Gusztáv tevékenységét, akik szerinte „pángermán agitációt” folytattak, 15 Kiss (F) József: A pályakezdő Szabó Pál és az Előörs. Szolnoki Tudományos Közlemények 13. (2009) 5. 16 Eszerint viszonyunk a németséggel két részre osztható: „a magyar állam megalakulásától Mohácsig, mint ellenséggel szemben szorultunk védekezésre; Mohács óta mint »szövetségessel«, illetőleg mint »hódító«-val szemben”. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: A német veszedelem. Előörs, 1928. augusztus 26. 1. 17 „E lap [...] egyik legszentebb hivatásának ismeri elindulása napjától kezdve: ráeszméltetni a magyarságot a német veszedelemre.” vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Új helyzet – új magyar politika az új német impériummal szemben. Előörs, 1929. február 23. 1–3. 18 1931 tavaszán az ország függetlenségét féltve ellenezte Magyarország esetleges csatlakozását a körvonalazódó osztrák–német vámunióhoz, helyette egy Ausztria, Magyarország és Olaszország által megköttetendő regionális gazdasági és politikai szerződést pártolt. Vö. vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Csatla kozzunk, vagy ne csatlakozzunk? Előörs, 1931. április 5. 1–2., Uő: Különvélemény az osztrák-magyar vámunió kérdésében. Előörs, 1931. május 24. 1. 19 vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: A magyar-német viszony, és a magyarországi német kisebbség. Előörs, 1928. április 14. 1–3.
