Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova
II. LAJOS LEGENDÁS ALKINCSTARTÓJA, SZERENCSÉS IMRE ÉS A MONETA NOVA 628 végvári rendszer pénzügyi fenntarthatatlanságáról szóló korábbi narratívát megváltoztassa, ugyanakkor nem vizsgálta, és nem vette figyelembe, hogy a pénzreform „haszna azonban gyakorlatilag eltűnt, amint a gazdasági élet észrevette az érmék rossz minőségét, és csökkent a kiverhető ezüst mennyisége”.65 Mindezekre tekintettel az adatgazdag tanulmányban megfogalmazott téziseket a pénzreform sikereiről csak nagy óvatossággal fogadhatjuk. A pénzreform második hulláma „Sok úrnak kegyből, másoknak, mert tartozott nekik a király, engedélyezték [...] a pénzverést.” (Fugger Jakab, 1525) 66 Sikernek ugyanis korántsem tűnik az, hogy az udvar 1523-ban már azzal szembesült, hogy a pénzreform kifulladása, bukása fenyeget. Ez pedig mindenképpen újabb beavatkozásokat kívánt meg. Egyrészt az 1523-as országgyűlésen átfogóan rendezték a pénzverés ügyét: törvénycikkek sorát fogadták el a szükséges nyersanyag és az új pénz forgalmának biztosítása, valamint a pénzérték-viszonyok szabályozása érdekében. Másrészt a főurak és a főpapok nagy mennyiségű ezüstöt ajánlottak fel a királynak, bár ennek a felajánlásnak a teljesítése elhúzódott. Harmadrészt újabb pénzverdéket helyeztek üzembe, illetve a régebbiek működését (például a kassaiét) megújították. 67 Az egyes verdék története alapján jól rekonstruálható a pénzreform második hulláma. Az 1523-ban alapított besztercebányai pénzverde működését szlovákiai kutatók mutatták ki. Itteni kibocsátásként az Mzz. 258-11 változatot azonosíthatjuk, mivel verdejegye S, ez pedig megfelel Besztercebánya pénzverésre vonatkozó forrásokban szereplő német neve (Sohl) kezdőbetűjének. Szóba jöhet még a 258-25 változat is, ez utóbbit csak 1524-ben verték. 68 65 Kubinyi András: Magyarország hatalmasai és a török veszély a Jagelló-korban (1490–1526). In: Kö zép-Európa harca a török ellen a 16. század első felében. Szerk. Zombori István. Bp. 2004. 123–126., 139. 66 Idézet Fugger Jakab György szász herceghez írott leveléből (1525. júl. 20.). Lásd Marczali H.: Re gesták külföldi levéltárakból i. m. 455. 67 Jeszenszky G.: II. Lajos denárai i. m. 129–130., 135–137., 139–142.; Kubinyi A.: Magyarország ha talmasai i. m. 137.; Simon Zs.: A zágrábi pénzverde i. m. 438–442. Az 1523-as országgyűlés pénzveréssel kapcsolatos cikkelyei (3., 29–31., 33–36., 38., 40.): CJH 808–809., 816–821. Az 1523-as országgyűléshez lásd Péch A.: Alsó Magyarország i. m. 110–111.; Kubinyi András: Országgyűlési küzdelmek Magyarországon 1523–1525-ben. In: Honoris causa. Tanulmányok Engel Pál tiszteletére. Szerk. Neumann Tibor – Rácz György. (Társadalom- és Művelődéstörténeti Tanulmányok 40. / Analecta Mediaevalia III.) Bp.–Piliscsaba 2009. 129–134. 68 Jozef Gindl: Počiatky banskobystrickej mincovne. Numismatické listy 15. (1960) 135–140.; Ratkoš, P.: Die Entwertung der ungarischen Kleinmünze i. m. 44–46., 49–51.
