Századok – 2017

2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova

GYÖNGYÖSSY MÁRTON

629

C. Tóth Norbert szerint a nagybányai pénzverde már 1522-ben engedélyt kapott az új pénz verésére. Állítását II. Lajos egyik oklevelére alapozza, amelyben a király arról értesíti Beszterce városát, hogy „újra felállították az asszonypatakai kamarát, amelynek élére Bátori Andrást nevezték ki”, másrészt parancsot ad arra, hogy a Radna területén talált ezüstöt Nagybányára vigyék, hogy abból az ország szükségleteire pénzt verjenek. C. Tóth Norbert értelmezése több szempontból is hibás: 1) az oklevélben szó sincs a nagybányai kamara „újra felállításáról”, csak reformatio-járól, ami alatt az ezüstpénzverés újbóli megindításának szándékát kell sejtenünk, hiszen a nagybányai pénzverde folyamatosan működött, de több éve már csak aranypénzeket vert; 2) az ezüst Nagybányára rendelése egy hosszú vita sorába illeszkedik, mivel a radnai bányavidék ezüstjét hagyományosan helyben, Besztercén választották (finomították). II. Ulászló király már 1504-ben megfenyegette Besztercét, hogy Lulay János nagyszebeni kamaraispán által a kemencét és minden a választáshoz szükséges berendezést megsemmisíttet a városban. Majd meg is szüntette a besztercei kémlői hivatalt, és elrendelte, hogy a városi bányákból nyert ezüstöt kizárólag Aranyosbányán vessék próba alá. A beszterceiekkel később is akadt gondja a nagyszebeni kamara vezetésének: 1513-ban Lulay János kamaraispán azért kereste meg levélben a besztercei tanácsot, hogy a besztercei Thomas Auricampsor aranyát szolgáltassa be a nagyszebeni kamarának. 1521-ben II. Lajos arról értesítette a beszterceieket, hogy a nagybányai kamaraispánokat Radnára küldte, hogy a bányászat helyzetét megismerjék. II. Lajos 1523-ban már azt közölte a besztercei tanáccsal, hogy Nagyszebenben fog új pénzt veretni, és ezüst-, régi pénzek, valamint oszporák beváltásában Ártándi Pál és társai illetékesek. A radnai ezüst Nagybányára érkezése tehát erősen kérdéses (miért sikerült volna ezt elérni, amikor korábban a nagyszebeni kamara sem tudta ezt a nemesfémforrást megszerezni), nem véletlen, hogy bár 1522-ből ismeretes L–N verdejegyű moneta nova garas (Mzz. 254-4), de nem ismerünk nagybányai denárokat, csak a következő évből, ezeket viszont nem Báthori András, hanem Szentgyörgyi György és Berendi Dávid kamaraispánok felügyelete alatt verték (Mzz. 258-5–6, 258-33–34).

69

69 C. Tóth N.: A

Magyar Királyság i. m. 86.; II. Lajos Besztercének írt levele (Prága, 1522. máj. 6.): Politikatörténeti források Bátori István első helytartóságához (1522–1523). Közzéteszi C. Tóth Norbert. (A Magyar Országos Levéltár Kiadványai II. Forráskiadványok 50.) Bp. 2010. 73–74. (Nr. 51.); II. Ulászló levele Besztercének a radnai ezüst választása ügyében (Buda, 1504. okt. 23.). Lásd Albert Berger: Urkunden-Regesten aus dem Archiv der Stadt Bistritz in Siebenbürgen. 1203–1570. Aus dem Nachlass herausgegeben von Ernst Wagner. I–II. (Schriften zur Landeskunde Siebenbürgens. Bd. 11.) Köln 1986. 127. (Nr. 442.); II. Ulászló megszünteti a besztercei kémlői hivatalt (Buda, 1504. dec. 24.). Lásd Huszár L.:

A

középkori magyar pénztörténet i. m. 76.; Berger, A.: Urkunden-Regesten i.

m. 128. (Nr. 443.); Lulay János nagyszebeni kamaraispán levele a besztercei tanácshoz a besztercei Thomas Auricampsor aranyának beszolgáltatásáról (Nagyszeben, 1513. jan. 5. ). Uo. 158. (Nr. 564.); II. Lajos levele a beszterceiekhez a nagybányai kamaraispánok Radnára küldéséről (Buda, 1521. dec. 7.).