Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova
GYÖNGYÖSSY MÁRTON 627 kapcsán már Hermann Zsuzsanna is felhívta arra a figyelmet, hogy a pénzrontás után II. Lajos csaknem tízszer annyi denárt kapott a pénzzé vert ezüst márkája után, mint elődei; de csak szám, nem pedig érték szerint. Ugyanakkor szerinte a királyi bevételek 65%-a 1522-ben már minden kétséget kizáróan az új pénzben (moneta nova) realizálódott. 61 A reform lényegének megértéséhez a névérték és a fémérték közgazdasági problémakörére kell felhívnunk a figyelmet. Közismert tény ugyanis, hogy a moneta nova reform azzal járt együtt, hogy az aranyforint és a számítási forint értéke elvált egymástól, hiszen az új denárok fele annyi ezüstöt tartalmaztak, mint a korábbiak, ezáltal elvileg értékük is a felére csökkent. A folyamat nyomon követhető az aranyforint értékváltozásaiban. 1521-ben még a 100 denáros árfolyamra van adatunk, de 1522-ben már két és fél számítási forintnyi denárt kértek el egy aranyforintért, 1524-ben viszont komoly eltérésekkel szembesülhetünk: van adatunk 110-es, de van 160-as árfolyamra is, 1525-ben pedig 150–250 denár közötti ingadozást tapasztalhatunk. A moneta nova árfolyamával kapcsolatos gondokat jelzi az is, hogy az 1523-as országgyűlés szükségesnek tartotta az árfolyam rögzítését, amely szerint beváltáskor 100 régi denárért 110 újat kell adni (35. cikk), illetve az új pénzt minden pénzügyletnél a régi értékében kell elfogadni (29. cikk).62 A fémérték csökkenése óhatatlanul a névérték csökkenését ered ményezte. Az árfolyam-változás pedig egyértelmű válasz arra a kérdésre, hogy milyen hatást gyakorolt az új pénz az ország pénzügyi helyzetére. 63 Az 1521. november 19-én megnyitott országgyűlés vonatkozó cikkelye világosan beszámol az új pénz veréséről, kérdéses persze, hogy a pénzforgalomban mennyi idő alatt jutott egyeduralkodó szerephez, illetve vált kizárólagos fizetőeszközzé a moneta nova.64 Körmöcbánya komoly emissziós potenciállal rendel kezett, és – amint láttuk – Budára is jelentős mennyiségű ezüstöt hordtak össze pénzverési célból. Ugyanakkor fél év alatt a forgalomban lévő aprópénz teljes körű cseréje bizonyosan nem valósult meg, így azt valószínűsíthetjük, hogy az adószedők által beszedett pénzérmék eléggé vegyes képet mutathattak. C. Tóth Norbert tanulmánya mindenesetre fontos kísérlet arra, hogy a költségvetési hiányról és a 61 Hermann Zs.: Államháztartás i. m. 322–323. 62 Horváth Tibor Antal: A magyar aranyforint értékváltozása 1490–1700 között. Numizmatikai Közlöny 58–59. (1959–1960) 34.; Simon Zs.: A zágrábi pénzverde i. m. 460. Az 1523-as országgyűlés idézett rendelkezései: CJH 816–819. 63 A pénzforgalmi nehézségekről már Jeszenszky Géza is írt: II. Lajos denárai i. m. 130. Lásd még Kubinyi András: A mezőgazdaság történetéhez a Mohács előtti Budán. Gallinczer Lénárt számadáskönyve 1525-ből. Agrártörténeti Szemle 6. (1964) 376–378. (a tanulmány újra megjelent In: Uő: Tanulmányok Buda pest középkori történetéből i. m. 407–447.; Hermann Zs.: Államháztartás i. m. 320. 51. jegyz.; Simon Zs.: A zágrábi pénzverde i. m. 444–445. 64 Hermann Zs.: Államháztartás i. m. 332. A törvény 14. cikkelye: CJH 792–793.
