Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova
II. LAJOS LEGENDÁS ALKINCSTARTÓJA, SZERENCSÉS IMRE ÉS A MONETA NOVA 626 hogy ezekben az esetekben pontosan mi is értendő „florenus” és „denarius” alatt (1521 előtt ennek a kérdésnek vizsgálata kevésbé lenne lényeges). Ez a körülmény ugyanis egyáltalán nem mellékes a befolyt összegek tényleges értékének megállapításakor.58 Az is fölmerül a korábbi adatok alapján, hogy az adó nem feltétlenül csak magyar pénzben folyt be. 1495-ben, Vas megyében a királyi számadáskönyv szerint az adót osztrák denárokban fizették, az erdélyi szászok pedig többszörös uralkodói engedéllyel bírtak arra nézve, hogy adójukat oszporában egyenlítsék ki. Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és a közel egykorú adószámadások alapján, amelyek elszámolásaikban következetesen (arany)forintban számolnak, illetve nem tüntetik fel, hogy az adófizetés ténylegesen milyen pénznemben történt, feltételezhetjük, hogy ott az adót magyar denárban fizették. Mindez az átváltás problémaköréhez vezet el bennünket.59 C. Tóth Norbert csak valószínű síti, hogy az új pénz 1524-ben és 1525-ben hátrányosan hatott az ország pénzügyi helyzetére, mondván ezt eddig senki nem vizsgálta. Ez nem teljesen igaz, legutóbb például Simon Zsolt is összefoglalta ezeket a káros hatásokat korabeli források alapján. Abban mindenképpen igaza van a szerzőnek, hogy az adószedés rendszere olajozottan működött a Jagelló-korban, ez ugyanis a forrásokból és alapos elemzéséből egyértelműen kiolvasható. Mivel az esztergomi érsek pisetumjövedelme 1522-ben több mint nyolcezer forint volt, a következő évben pedig a tízezer forintot is meghaladta, C. Tóth Norbert szerint ez egyenesen arra utal, hogy a pénzverés haszna nem csökkent, bár – amint láttuk – a működésben lévő pénzverdék, és ezáltal a lehetséges emisszió mértéke is jelentősen eltért egymástól az említett két évben. Tegyük hozzá rögvest: a pisetumot is a pénzzé vert ezüst után, pénzérmékben fizették ki (esetünkben tehát moneta nova érmékben)!60 A közölt imponáló adatsorok ellenére a kulcskérdés – véleményem szerint – mégiscsak az, hogy az adó milyen (régi vagy új?) pénzben folyt be, és ez hogyan hatott az aranyforint és a számítási forint relációjára. A pénzverési nyereség 58 Vö. „Az a forint, amely a költségvetési előirányzatban [...] szerepel, nem valóságos, materiális pénz, hanem száz dénár összegét – és elméletileg egy aranyforint értékét – jelző számítási egység.” Hermann Zs.: Államháztartás i. m. 315. 59 Engel, J. Chr.: Geschichte i. m. 146.; Kubinyi András: Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15–16. század fordulóján. Történelmi Szemle 36. (1994) 45. (a tanulmány újra megjelent, Uő: Tanul mányok Budapest középkori történetéből i. m. 361–405.; Uő: A későközépkori magyar–nyugati kereskedelmi kapcsolatok kérdése. In: R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv születése 70. évfordulója ünnepére. Szerk. Tusor Péter. Bp. 1998. 116.; Draskóczy István: A Szászföld összeírása a XVI. század első évtizedéből. In: Emlékkönyv Jakó Zsigmond születésének nyolcvanadik évfordulójára. Szerk. Kovács András – Sipos Gábor – Tonk Sándor. Kolozsvár 1996. 163–165.; Solymosi László: Veszprém megye 1488. évi adólajst roma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások. In: Tanulmányok Veszprém megye múltjából. Szerk. Kredics Ferenc. (A Veszprém Megyei Levéltár Kiadványai 3.) Veszprém 1984. 121–239. 60 C. Tóth N.: A Magyar Királyság i. m. 86. 20. jegyz., illetve 126.; Simon Zs.: A zágrábi pénzverde i. m. 444–445.
