Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova
GYÖNGYÖSSY MÁRTON 623 1521. november 19.: Megnyílik a rendi országgyűlés, amelyen már „a legújabban verni kezdett pénz”-ről (monetas novissime cudi caeptas) határoznak. 52 A közölt írott források tanúsága szerint a moneta nova gondolata, azaz a pénzrontás ötlete 1521 első felében, tehát Várdai Pál kincstartósága és Szerencsés Imre alkincstartósága idején fogant meg.53 Thurzó Elek karrierje viszont csak ezt köve tően, 1521 közepétől ívelt fel. Felemelkedésében nyilvánvalóan szerepet játszott a gazdasági hátország, a Fugger–Thurzó-vállalkozás, de még inkább előnyös házasságkötése a nagyhatalmú püspök–kancellár, Szatmári György unokahúgával, Szatmári Annával. Nem véletlen, hogy első megbízatásait is Szatmári Györgytől kapta, aki tudatosan egyengette a rokonává lett fiatalember pályáját. 1521 júliusában már a királyi lakosztályokért felelős főkamarás, 1522 januárjában pedig kincstartó, és ezzel az ország kormányzatának egyik vezető személyisége lett. Thurzónak szerencséje is volt, „jókor volt jó helyen”, mert az 1521 júliusában Budára érkező Mária királyné a régi bárókkal szembeni egyik szövetségesét vélte felfedezni az „új ember”-ben. Az 1523-as országgyűlés a fiatal kincstartó működésének első csúcspontja lett, amikor meggyőző költségvetési tervezetet terjesztett be a rendek elé, azok adómegszavazási hajlandóságának növelése érdekében. 54 A veretek alapján 1521-ben csak két pénzverde működése mutatható ki, Budáé és Körmöcbányáé. Előbbivel kapcsolatban az újabb történeti szakirodalom egyenesen azt állítja, hogy az új pénzt elsősorban itt verték, és csak az év folyamán kapott engedélyt Kassa és Körmöcbánya a moneta nova kibocsátására. A valóság 52 Ratkoš, P.: Die Entwertung der ungarischen Kleinmünze i. m. 38–39.; Hermann Zs.: Államháztartás i. m. 332.; Huszár L.: A középkori magyar pénztörténet i. m. 77.; Simon Zs.: A zágrábi pénzverde i. m. 437.; A „legújabban verni kezdett pénzről” az 1522. évi törvény (decretum Budense) 14. cikke rendelkezett: CJH 792–793. 53 Ratkoš, P.: Die Entwertung der ungarischen Kleinmünze i. m. 34.; Soós F.: Magyarország kincstartói i. m. 61.; Uő: A középkori Magyarország i. m. 96.; C. Tóth N. et al.: Magyarország világi archontológi ája i. m. 144.; Peter Ratkoš szerint a döntés egy június 20–25. között tartott királyi tanácsülésen született meg (Ratkoš, P.: Die Entwertung der ungarischen Kleinmünze i. m. 34.), Simon Zsolt szerint a moneta nova verését már legkésőbb július 16-án elhatározták (A zágrábi pénzverde i. m. 437.). Egyébként Jeszenszky Géza is Szerencsés Imre működéséhez kötötte a pénzreform gondolatát (II. Lajos denárai i. m. 128.). 54 Hermann Zs.: Államháztartás i. m. 309., 312.; Erdélyi Gabriella: Egy kivételes karrier Mohács előtti kezdetei: Bethlenfalvi Thurzó Elek. In: R. Várkonyi Ágnes emlékkönyv születésének 70. évfordulója ünnepére. Szerk. Tusor Péter. Bp. 1998. 121–124.; Soós F.: Magyarország kincstartói i. m. 63.; Spekner Enikő: A budai Fugger-faktorátus. Egy délnémet kereskedő- és bankház képviselete a késő középkori Budán 1503–1533. In: Vándorutak – Múzeumi örökség. Tanulmányok Bodó Sándor tiszteletére, 60. születésnapja alkalmából. Szerk. Viga Gyula et al. Bp. 2003. 430–432.; C. Tóth Norbert: A királyi pár Csehországban 1522–1523. In: „Köztes-Európa” vonzásában. Ünnepi tanulmányok Font Márta tiszteletére. Szerk. Bagi Dániel – Fedeles Tamás – Kiss Gergely. Pécs 2012. 88., 91–92.; Soós F.: A középkori Magyarország i. m. 96.; Thurzó alkincstartója Kisserjéni Ferenc lett, míg közvetlen elődje a kincstartóságban Báthori András volt (Soós F.: Magyarország kincstartói i. m. 62–63.; Uő: A középkori Magyarország i. m. 96., 98.; C. Tóth N.et al.: Magyarország világi archontológiája i. m. 134.). Az 1523-as országgyűlés elé terjesztett költségvetési előirányzathoz lásd Hermann Zs.: Államháztartás i. m. 301–307.
