Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova
GYÖNGYÖSSY MÁRTON 613 hasonló, L–B verdejegyű CNH II.18 305. típust tartotta (Mzz 19 . 257.), de a klasszi kus moneta nova (CNH II. 308A) is kimutatható már ebből az évből Budáról (Mzz. 258-1) és Körmöcbányáról (Mzz. 258-2) is. A gond az, hogy 1522-ben Budán (talán ismét) antiqua monetát (CNH II. 306A) is vertek, A–B verdejeggyel (Mzz. 255-5). A jegy remekül feloldható: Alexius–Buda; ez pedig megfelel annak a ténynek, hogy 1522 elejétől Thurzó Elek irányította a budai pénzverést. Nem zárható ki azonban az sem, hogy az évszám hibásan került erre a változatra, mert a moneta nova bukása után újólag Thurzó Elek kincstartó irányította a budai pénzverést. Huszár Lajos az 1522-es budai antiqua moneta veretet az 1522-es törvény azon rendelkezésével magyarázta, hogy a király ne mulasszon el jó pénzeket is veretni (14. cikk), ezért szerinte ebben az évben vertek Budán „jó pénzt” is.20 II. Lajos már 1521 júliusában rendel kezett egyébként arról, hogy Körmöcbányáról pénzverők menjenek Budára, megfelelő szerszámokkal felszerelve.21 Az antiqua moneta újbóli bevezetésekor, 1526-ban Budára rendelt körmöci pénzverőket Visegrádra küldték, ahonnan néhány nap múlva hajóval hozták őket vissza, Budára. Ekkor Bécsből szerszámokat és ezüstöt hozattak, hogy a verde mielőbb megkezdhesse működését.22 Az 1520-as években tehát többször is jártak a körmöci pénzverők Budán, a kérdés az, hogy mikor történt a vonópad Dunába vetése. Dernschwam beszámolója alapján arra kell következtetnünk – egyetértve Buza Jánossal –, hogy a moneta nova verése idején. Mivel a moneta nova fizikai jellemzői a Dernschwam által leírt kézi verésre (pontosabban: „kézből darabolásra”) utalnak, de a próbaveretnek minősített, Budán vert CNH II. 305. típus technikai kivitelezését tekintve az antiqua monetához nagyon hasonló, valamint különös módon ismerünk 1522-es évszámot viselő, budai veretű antiqua moneta denárt, így az is felmerülhet, hogy 1521-ben és/vagy 1522-ben alkalmazták Budán a vonópadot. Ebben az esetben a vonópad Dunába vetése 1522-ben (vagy azt követően) történhetett. A körmöci pénzverők távozásával, az így keletkezett munkaerőhiánnyal állhat összefüggésben az is, hogy II. Lajos 1522. január 22-én 10–15 pénzverőt kért Velencétől, de kérését a Signoria nem teljesítette. 23 18 Réthy László: Corpus Nummorum Hungariae. Magyar Egyetemes Éremtár. II. Bp. 1907. (a továb biakban CNH II.) 19 Artur Pohl: Münzzeichen und Meisterzeichen auf ungarischen Münzen des Mittelalters (1300– 1540). Bp.–Graz 1982. (a továbbiakban Mzz.) 20 Jeszenszky Géza: II. Lajos denárai. Numizmatikai Közlöny 26–27. (1927–1928) 136–137., 139.; Huszár L.: A budai pénzverés i. m. 108. 21 Huszár L.: A budai pénzverés i. m. 106.; Simon Zsolt: A zágrábi pénzverde 1525. évi számadása. Adatok az 1521. évi pénzreform történetéhez. Századok 144. (2010) 436. 22 Jeszenszky G.: II. Lajos denárai i. m. 131–132.; Huszár L.: A budai pénzverés i. m. 114–115. 23 A Magyar Tud. Akadémia történelmi bizottságának oklevél-másolatai. Ismerteti Óváry Lipót. 1. füzet. Bp. 1890. 265. (Nr. 1159.); Jeszenszky G.: II. Lajos denárai i. m. 139.; Huszár L.: A budai pénzverés i. m. 106., 108. Huszár Lajos tévesen tette a Velencéhez intézett kérés idejét 1521-re.
