Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Gyöngyössy Márton: II. Lajos legendás alkincstartója, Szerencsés Imre és a moneta nova
II. LAJOS LEGENDÁS ALKINCSTARTÓJA, SZERENCSÉS IMRE ÉS A MONETA NOVA 612 Ad (1) Szerémi György emlékirata szerint Mária királyné a moneta nova reform idején a Bécsből hozatott pénzverőknek a Keresztelő Szent János utcában adott házat. A Szent János utca háztulajdonosairól viszont kevés forrás szól, így a középkor végi pénzverde épületének pontos beazonosítása sem lehetséges. 13 A „kézből daraboló”, „német” pénzverők tehát Bécsből érkeztek Budára, és zömmel osztrákok lehettek, ahogyan osztrák volt a II. Lajos által pénzverési célokra Magyarországra hívott Beheim Bernát is. Nem kizárt, hogy Beheim magával hozott tiroli szakembereket is, ugyanakkor a már említett Hans Krug pénzverőmester jelenléte például azt is jelzi, hogy Nürnbergből is jöttek szakemberek. 14 Ad (2) Különösebb magyarázatot nem igényel az sem, hogy a moneta nova nemcsak finomságát, hanem kivitelezését tekintve is rosszabb minőségű (a korábbiakhoz képest kifejezetten igénytelen) pénz volt, ez pedig összefüggésben állhat a „kézből darabolással” és a vonópad használatának beszüntetésével.15 A minő séggel és az ellenőrzéssel kapcsolatos gondokra utal az, hogy már az 1521 novemberében megnyílt országgyűlés arról rendelkezett, hogy a minőség biztosítása érdekében Budára a pénzverők mellé a tárnokmester emberét állítsák. 16 Ad (3) Buza János szerint a vonópad alkalmazása minőségileg és mennyiségileg is előnyösebb volt a korábbi előállítási módnál. Költséghatékonyságát egyébként a kortársak is felismerték, a körmöci pénzverők nyilvánvalóan ezért vetették a Dunába. 17 A későbbiek szempontjából nem mindegy, hogy erre pontosan mikor is került sor, mikor hagyták ott a budai pénzverdét a körmöci munkások. Bár Jeszenszky Géza szerint 1520-as évszámmal is ismeretesek budai veretű moneta nova denárok, ezek nyilvánvalóan hibás évszámot viselnek, mert az új pénzt hivatalosan csak 1521-ben vezették be. Nem kizárt persze az sem, hogy a verőtöveket már korábban elkészítették, de a kibocsátási szándék csak később valósult meg: írott forrásaink az újraindított budai pénzverésről legkorábban 1521 második felében számolnak be. Pohl Artúr az első moneta novának az 1521-es veretű, Jeszenszky szerint próbaveretnek minősíthető, de verési technikáját (kivitelezését) tekintve az antiqua monetához 13 Szerémi György: Magyarország romlásáról. Bp. [1979.] 117.; Pataki Vidor: A budai vár középkori helyrajza. (Budapest Régiségei 15.) Bp. 1950. 246.; Huszár L.: A budai pénzverés i. m. 21–22., 106.; Végh András: Buda város középkori helyrajza I. (Monumenta Historica Budapestinensia XV.) Bp. 2006. 142–149. 14 Buza J.: A Dunába vetett vonópad i. m. 292. 15 A moneta nova denároknak körirata sincs, kivitelezésük alacsonyabb színvonalú. Lásd Jeszenszky G.: II. Lajos denárai i. m. 139–142. 16 Huszár L.: A budai pénzverés i. m. 106. A jogtörténeti irodalomban az 1521. évi országgyűlés által megalkotott cikkelyek (decretum Budense) az 1522. évnél szerepelnek. A 19. cikkely rendelkezett a pénzverés ellenőrzéséről: Corpus Juris Hungarici. I. Magyar Törvénytár. I. 1000–1526. évi törvényczikkek. Bp. 1899. (a továbbiakban: CJH) 788–789. A 19. cikkely szövege a teljes szövegű dekrétumban mint a 14. cikkely második része szerepel: Uo. 788. 2. jegyz. 17 Buza J.: A Dunába vetett vonópad i. m. 285–287.
