Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái I. rész
A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT 602 véli feltárni. Majd így folytatja: „Ebből a leírásból nyilvánvaló , hogy Kézai sze me előtt ilyenféle gyűlés lebegett. Csupán az marad kérdéses, hogy a gyűlésnek ez a formája a XIII. század folyamán megvolt-e még a magyaroknál is, vagy a székely szokásokat vetíti vissza Kézai a hun-történetbe és az államalapítás előtti magyar történetbe. Egyáltalán nem lehetetlen , hogy magyar viszonyokat tart itt is szeme előtt Kézai, mivel nyilvánvaló, hogy egy kisebb közösség gyűlése lebeg a szeme előtt. A faluközösségek pedig, ha felbomlóban is, még a XIII. században is megvannak.” Ám ha Kézai mégis a „székelyekről mintázta volna” a 7. fejezetben leírtakat, akkor – mivel Simon mester nem tűnik járatosnak az erdélyi székelyek dolgaiban – Horváth János jónak látja felhívni a figyelmet a XIII. századi dunántúli székely szigetekre. 112 Kézai ugyan nem tudhat – amolyan Arany János-i módon – véleményt nyil vánítani e neki tulajdonított merész képzettársításokról, ám műve e keretek közt elemzett megjegyzéseiből kirajzolódó logika talán mégis lehetővé teszi a bírálatot. Szűcs Jenő ezt így végezte el: „Noha nem kizárt, hogy a büntetésmódok egyikének konstrukciójába ez az analógia csakugyan belejátszott, az in castris ad exercitum Hungaros adunabant, hogy tudniillik unusquisque armatus in tali loco praecise debeat comparere stb. kitételeket másként, mint valóban hadbahívásként értelmezni nem lehet, s nem is kell. Hogy itt az exercitus mintegy tükörszóként, a régi magyar ’had’ (egyebek közt ’rokonsági csoport’) fogalmát fedné, nem támasztható alá, főként egy olyan író szövegében, aki az egész hun társadalmat következetesen katonai szervezetben szemléli. 113 Ezen túl igazolásra várna az a feltevés is, hogy a székelyek gyűlését valaha is ’hadnak’ hívták.” 114 E súlyos szavakhoz – melyekkel (noha erről nem nyilvánított véleményt) nyilván Gerics József is egyetértett – annyit tehetünk hozzá, hogy ha valamire nyilvánvalóan gondolt Kézai Simon, az a magyar etnikumú jobbágyok létének indoklása volt, melynek magyarázatául ő a hadi szolgálat alól kibúvókra kiszabott örökös szolgaság teóriáját ötlötte ki. Verancsics Antal gyűlésező székelyeinek történetéből azonban pont erre nézve nem lehet semmi következtetést levonni. Mint az a fentiekből remélhetőleg kiderült, Kézainál a szolgaságra vetés a voltaképpeni téma, a halálos ítélet és a száműzetés csak a tudálékos római jogi keret adalékai. Ha el is tekintünk Kézai korát a 16. század közepétől elválasztó kronológiai szakadéktól, ha Horváth Jánossal együtt feltételezzük a Kézai-kori dunántúli és erdélyi székelyek szokásainak azonosságát, ha adottnak vesszük a 13. század közepi magyar parasztság egyfajta „bázisdemokrata” 112 Horváth J.: A hun-történet i. m. 473–475. (A szó szerinti idézetek mind: 473.) 113 Mint láttuk ezt korábban maga Horváth János is fontosnak tartotta. Lásd 17. jegyz. Vö. Szűcs J.: Társadalomelmélet i. m. 434–444., 450–452. 114 Uo. 521. 49. jegyz. (A szerző által ritkított szedéssel kiemelt szavakat dőlt betűkkel közöljük.)
