Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái I. rész
A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT 600 mert egyrészt magát az ’alkotmányjogi’ terminust, a communitas t vonja bele a megha tározásba és ezzel az igazgatás formáját, módját összebonyolítja magával az igazgatási formában élő közösséggel, másrészt a per elöljáró kitételével a kifejezést még nyoma tékosabbá teszi. A Kézai krónika se regerent pro communi kitételében a hangsúly a se regerent-en van, a se regerent per communitatem azonban az ’alkotmányjogi’ terminus használatában a per communitatem -re tolja át a hangsúlyt.” 103 A fontos történészi élet művében jeles filológusnak bizonyult Gerics Józseffel óvatosan vitába szállva egyrészt felhívnám a figyelmet arra, hogy – noha valóban más értelemben – mind a commune , mind a communitas „alkotmányjogi” fogalmak, másrészt pedig jelezném, hogy talán ki váló elődünk itt az indokoltnál nagyobb jelentőséget tulajdonított e fogalmi eltérésnek. A pro communi kormányzat esetén ugyanis Kézai szerint az általa valóban szolgabírói szintre lefokozott kapitányok, avagy vezérek és a rector személyén keresztül ténylegesen a communitas irányítja magát; Kézai gestá jának 40. fejezetében ezért is küldheti ki Lélt és Bulcsút maga a communitas Hungarorum végzetesnek bizonyult hadjáratukra. 104 A pro communi-kormányzat tehát egyben per communitatem -kormányzat is. Attila, majd a ke resztény magyar királyok alatt a communitas a felette álló, hadat indító, békét kötő, tiszt viselőket kinevező királlyal osztozik a törvényhozás feladatában. Amikor a 14. századi krónikakompozíció (c. 10.) azt írja, hogy a magyarok Géza fejedelemig se regerent per communitatem, nem állítja tehát azt, hogy Gézától vagy utódjától, Szent István királytól kezdve már nem létezik többé communitas – ahogyan azt Gerics József vélte –, hanem csak arra utal, hogy ekkortól a királyok által irányított monarchia keretei között működött.105 A pro communi megfogalmazás a per communitatem -mel szembeni elsőbbségét – a hun történet szerzőjeként Kézait jelölve ki – kevésbé a kifejezés által hordozott „közjogi” jelentés bizonyítja, hanem inkább – a lectio difficilior elvén túl – a latinosított olasz szavak kifejezetten Kézaira jellemző sora, amelyeket a krónikakompozíció későbbi kompilátorai ritkítottak meg pontosan úgy, ahogyan azt Hováth János vélte.106 Kézai műve 7. fejezetében egyébként szintén Géza fejedelemig terjeszti ki a rector és a kapitányok lete hetőségének szokását, amivel figyelmen kívül látszik hagyni a fivére személyében rector t kinevező Attila monarchiáját. E kérdésben azonban megfontolandónak látom Gerics József magyarázatát, mely szerint a 7. fejezet e mondata csak a választott tisztviselők letehetőségéről szól, a kinevezettekéről nem. Bár a 7. fejezet kérdéses mondata általánosan fogalmaz, Kézai egész hun történetét tekintve ez a megoldás logikailag lehetséges. 107 103 Gerics J.: Adalékok i. m. 130. 6. jegyz. 104 SRH I. 169. 7–8. sor. Ezt a szöveghelyet egyébként Gerics József is említi a Kézai-féle hun–magyar „alkotmány” értelmezésekor. Gerics J.: Adalékok i. m. 109. 105 SRH I. 263. 13. sor. Vö. Gerics J.: Adalékok i. m. 108. 106 A commune esetében egyébként a 14. századi kompilátor(ok) csak egy ízben, a 10. fejezet idézett helyén járt(ak) el így. Vö. a másik két esettel: SRH I. 163. 2–3. sor. = SRH I. 279. 21. sor, valamint SRH I. 163. 12. sor. = SRH I. 280. 17. sor. 107 SRH I. 147. 14–16. sor. Vö. Gerics J.: Adalékok i. m. 130. 11. jegyz.
