Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái I. rész
MOLNÁR PÉTER 599 I. Függelék A „közösségi” kormányzat Kézai Simon szerint. Gerics József értelmezésének bírálata Gerics József 1957-es Kézai-tanulmányában tehát – Horváth János nyomán – a Kézai Simon által elképzelt „hun–magyar alkotmány” korabeli politikai mintájaként még csak az itáliai comune -kormányzatokat jelölte meg: ezt expressis verbis megfogalmaz za – Györffy György egy tévedését helyreigazítva – a hun-magyar capitanei kapcsán, de ugyanezt előfeltételezi (bár a kortárs olasz mintát itt nem említi) a Kézai latin szövegében szereplő commune szó hitelessége mellett érvelve. 98 E ponton ugyanakkor nem hivatkozik a tanulmányában egyébként többször idézett idősebb pályatársra, aki helyesen fejtette meg a Simon mesternél előforduló pro communi (vagyis comu ne-módjára történő) kormányzat értelmét. 99 Gerics József ekkor talán azért nem idézi Horváth Jánost, mert a Kézai-gesta 10. fejezetének e megfogalmazása mögött többet sejtett, mint amit Horváth János a jelzett helyen arról állított, tudniillik, hogy Kézai – nem következetes – italicizmusát ebben az esetben is kigyomlálta a későbbi kompilátor. Gerics József meggyőzően érvel amellett, hogy Váczy Péter figyelmetlenül a Géza fejedelem előtti kor egészére nézve fogalmazott úgy, hogy „a királyok [Kézai szerint] amolyan szolgabírák, akiket a közösség küld ki”.100 Valójában – mint Gerics írja – Attila királyságát Simon mester olyan reális monarchiának ábrázolta, amely azonban a hun–magyar communitas létét nem szüntette meg, mint ahogy a „második bevonu lás” utáni – immár keresztény – monarchia esetén is ez volt a helyzet IV. László „hű klerikusa” szerint. Abban is igazat adhatunk Gerics Józsefnek, hogy a communitas t al kotó populus Hungaricus és a 10. fejezet említett szöveghelyén szereplő Géza fejedelem koráig tartó pro communi , vagyis comune -módjára gyakorolt kormányzat fogalmilag megkülönböztetendőek egymástól. A magyarok Gézáig – hasonlóan a hunokról a 7. fejezetben írtakhoz – korlátozott mandátumú és bármikor leváltható rector , illetve kapitányok, avagy vezérek irányítása alatt éltek e koncepció szerint, és ennek kifejezésére kiválóan alkalmas az olasz comune latinosított változatta. 101 Azt azonban már nem látom be, hogy a 14. századi krónikakompozíció (valamelyik) kompilátora a Kézai-féle elképzelést súlyosan félreértve követett volna el hibát, amikor a 10. fejezet említett megjegyzésével párhuzamos szöveghelyén (c. 40.) a pro communi -t per communitatem-mel helyettesítette. 102 „A per communitatem sokkal erősebb fordulat, 98 Gerics J.: Adalékok i. m. 131. 14. jegyz., illetve uo. 108. és 130. 6. jegyz. 99 Horváth J.: Árpád-kori i. m. 356–357. Vö. SRH I. 152. 6–7. sor. 100 Váczy P.: A népfelség i. m. 556–557., 560–562. (Magam is foglalkoztam Váczy Péter e tanulmányának felületes, olykor légből kapott érvelésével. Lásd Molnár P.: Olvasta-e i. m. 428.) 101 Gerics J.: Adalékok i. m. 107–109. 102 SRH I. 169. 7–8. sor. Vö. Gerics J.: Adalékok i. m. 108.
