Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái I. rész
A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT 598 római büntetőjog történetét feldolgozó tankönyvéből idézve meglepő módon nem látott abban problémát, hogy Kézai Simon miként ismerhette Gaius említett sorait.93 Az utóbbi Institutiones einek java részét persze átvették a Iustinianus császár neve alatt elkészült azonos című tankönyvbe, ám oda e cikkelynek csak az első – általános – fele került át, az incensi ről szóló „esettanulmány” nem. 94 E „királyi út” mellett a gaiusi mű számos részlete a II. Alarich által összeállítani rendelt római jogi törvénykönyvön (Lex Romana Visigothorum vagy Breviarium Alarici ) keresztül vált ismertté a középkorban; e passzusok közül több aztán utat talált abba a Libri Feudorum ba, amelyet a 12. század végétől oktattak a római jogi karokon.95 Csakhogy a Gerics József által idézett cikkely már a Breviarum Alarici ba sem került bele. 96 Az eredeti gaiusi mű egyetlen fennmaradt példányára pedig csak 1816-ban lelt rá a jeles romanista, Barthold Niebuhr egy addig a veronai székeskáptalanban lappangó 5. századi kódexben.97 Semmi jele, hogy ezt a korai kéziratot Kézai korában használ ták volna (egy 12. vagy 13. századi kódex, esetleg a régi kézirat későbbi glosszái megalapozhatnának egy ilyen hipotézist – ám nincsenek ilyenek), így az is kizárt, hogy Simon mester ismerte volna a csak a teljes gaiusi műben olvasható mondatot. Hozzátehetjük: IV. László „hű klerikusa” számára műve adott helyén a „nemzeti” szolgaság magyarázata, a hadba vonulás alól magukat kivonók örökös szolgaságra vetése volt fontos, a capitalia judicia hármas rendszerének másik két tagjával semmit nem kezdett, azok – mint az imént jeleztük – csak elméletének tudálékos töltelékeit alkották. A „római jog rendszere” itt arra adott módot ennek a korántsem előkelő származású szerzőnek, hogy kancelláriai kollégáinak többségénél nyilván magasabb szintű – egyetemen szerzett – romanista szaktudását fitogtassa. 93 Gerics J.: A korai rendiség i. m. 258. 83. jegyz. = Theodor Mommsen: Römisches Strafrecht. 2. kiadás. Berlin 1955. 44. 4. jegyz. (A mű első kiadása 1899-ben jelent meg.) 94 Gai Institutionum commentarii quatuor... Szerk. E. Seckel – B. Kuebler. (Bibliotheca Scriptorum Graecorum et Latinorum Teubneriana.) 6. kiadás. Lipsiae 1906. 42–43. A kiadók a cikkelyhez fűzött lábjegyzetben jelzik, hogy a Iustinianus neve alatt publikált tankönyvbe (Institutiones 1.16.1) a gaiusi mondatnak csak az amittit -ig tartó része került be. 95 Peter Stein: A római jog Európa történetében. Ford. Földi Éva. (Osiris Könyvtár. Jogtudomány.) Bp. 2005. 47–48., 83–84. (E bevezető munka eredetije 1996-ban jelent meg.) 96 A gaiusi Institutiones 5. századi, nyugati leegyszerűsített változata, az Epitome Gai ugyanis elhagyta a jog alapszabályai mellől a történeti példákat és az „esettanulmányokat”, ez utóbbi gyűjteményt azonban teljes egészében belefoglalták a Breviarium Alaricibe . Uo. 42., 47. Vö. Lex Romana Visigothorum. Szerk. Gustav Haenel. Lipsiae 1849. 314–337 (= Liber Gai). A gaiusi Institutiones szerkezetét követve a Gerics József által felhasznált cikkelynek az utóbbi kompilációban a Liber Gai 7. titulus ában ( De tutelis ) kellene lennie: uo. 322. (Nem fordul elő sem itt, sem a Liber Gai más cikkelyeiben.) Nem jutottam hozzá a Breviarium Alari ci kritikai kiadásához: Le Bréviaire d’Alaric et les Epitome. Szerk. Jean Gaudemet. Milano 1965. 97 Gai Institutionum i. m. VI. (Ph. E. Huschke bevezetője.) Vö. M. Winterbottom: Gaius. In: Texts and Transmission. A Survey of the Latin Classics. Szerk. L. D. Reynolds. Oxford 1983. 174.; Stein, P.: A római jog i. m. 156. Az egyetlen kéziratos példány jelzete: Verona, Biblioteca Capitolare ms. XV. (13.). A mű a 20. század folyamán Egyiptomban meglelt két papirusztöredéke végképp nem járhatott Kézai kezében.
