Századok – 2017

2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái I. rész

A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT

582

futólag idézte Henri Lemaître említett írását és azt a Philippe de Beaumanoirt is, akinek műve Szűcs Jenő nagy Kézai-tanulmányában kulcsszerepet kap majd.

34 Térjünk tehát vissza a Lemaître által felsorolt mindössze három példához! A francia szerző rövid írásában jórészt két chanson de geste

-tel foglalkozott. Közülük a korábbi a Gui de Bourgogne

, melyben Nagy Károly alakja korántsem pozitív. A főhős az idős Károllyal szemben az ifjúság energiáit megtestesítő címszereplő, az uralkodó képzeletbeli unokaöccse, akit a történet szerint Károly távollétében az uralkodói védelmet nélkülöző alattvalók királyukká választottak. A mű csak 1211 után készülhetett, mivel említ egy olyan pénznemet, amelyet Bernard Itier krónikája szerint La Marche grófja a jelzett évben hozott forgalomba.35

A

chanson de geste elején arról esik szó, hogy amikor a huszonhét éve Hispániában harcoló Nagy Károly újabb célt tűz ki serege elé, bejelentésére számos katonája feleségére és gyermekeire gondolva sírva fakad. Erre az uralkodó szolgaság terhe mellett megengedi a hazatérést, mire négyezer hétszázan jelentkeznek (mind Gascogne-ból és Anjou-ból); őket Károly összeíratja, majd tovább indul kiszemelt célja felé.

36

Lemaître – és így Szűcs Jenő – e mellé az ismeretlen szerző (egy troyes-i patikus – ismételt ágyastartás miatt klerikus státusától megfosztott volt pap) által két változatban is kidolgozott Renart le Contrefait

című verses regényt állítja.

37

Ennek 1319–1322 folyamán írt első változatában azt olvashatjuk, hogy Nagy Károly seregében a hadba vonulást számosan – köztük több báró is – visszautasították, „mainapság” is mintegy ezer ilyen személy él Párizsban.38

Az 1327 és 1342 között készült 34 Bloch, M.: Rois et serfs i.

m. 151. 4. jegyz. (Lemaître cikke), 152. (Beaumanoir említése). Marc Bloch rövid doktori értekezése egyébként arra mutat rá, hogy a királyi kormányzatnak anyagi érdeke fűződött ezekhez az amúgy az alávetett népesség töredékét elérő intézkedésekhez. Marc Bloch könyve ugyan nem sok példányban jelent meg, de Budapestre jutott belőle – ellenben a Bibliothèque de l’École des Chartes folyóirat nem volt itthon elérhető (a nyomtatott változat később sem lett az).

35 A. Thomas: Sur la date de Gui de Bourgogne. Romania 17. (1888) 280–282. Lemaître-nél – tévesen – 1211 előtti datálás szerepel. Lásd Lemaître, H.:

Le refus i.

m. 235.; Szűcs J.: Társadalomelmélet i.

m. 429. 1211 utánt említ.

36 Gui de Bourgogne. Chanson de geste. Szerk. [François] Guessard – [Henri-Victor] Michelant. (Anciens poètes de la France. Nouvelle série de la Bibliothèque elzévirienne.) Paris 1858. 6–7. (171–

184. sor) A sorozat három tagja kolligátumként jelent meg, külön oldalszámozásuk miatt önálló könyvnek számítanak. Vö. Lemaître, H.:

Le refus i.

m. 231–232. Szűcs J.: Társadalomelmélet i.

m. 429–430.

37 Nem fértem hozzá a mű egyetlen kiadásához: Renart le Contrefait I-II. Szerk. Gaston Raynaud – Henri Lemaître. Paris 1914. Vö. Charles-Victor Langlois:

La vie en France au Moyen Âge de la fin du XIIe

au milieu du XIV

e

siècle d’après les moralistes du temps. Paris 1925. 295.; Henri Roussel:

Renart le Contrefait. In: Dictionnaire des lettres françaises. Le Moyen Age. Szerk. Robert Bossuat – Louis Pichard – Guy Raynaud de Lage (– Geneviève Hasenohr – Michel Zink). (Encyclopédies d’aujourd’hui.) Paris 1992. 1252–1253. (Egy 1964-ben megjelent lexikon nagyrészt újraírt változatáról van szó; a régi szerkesztők nevét csak kegyeletből tették a főhelyre.)

38 Lemaître, H.: Le refus i.

m. 232–233.; Szűcs J.: Lovagság i.

m. 408. (általában a „francia lovagi epikára” hivatkozva); Uő:

„Nemzetiség” i.

m. 248. (keverednek a két változat adatai); Uő: Társadalomel

mélet i. m. 430., 432. (mint az előbbinél)