Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái I. rész
MOLNÁR PÉTER 579 területén is. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen Horváth János a hun-történet szerzőjét többek között azon – a politikára is kiterjedő – latinosított olasz szavak bőséges használata miatt azonosította Simon mester személyében, mely szavakat a 14. századi krónikakompozíció különböző változatai nagyrészt mellőztek. 18 Kézai kiterjedt olasz nyelvi ismereteire egyébként már Madzsar Imre felhívta a figyelmet; eredményeit még Horváth János előtt átvette Eckhardt Sándor is. 19 Horváth János eredményeire épített alig pár évvel pályatársa könyve után megjelentetett Kézai-tanulmányában Gerics József, aki elfogadta az idegen szolgák megjelenésére Kézai által adott magyarázat római jogi eredetét, ám ekkor még ugyanezt a tételt nem látta bizonyítottnak a „nemzeti” szolgaság genezise esetében.20 Gerics ugyanakkor a justinianusi Institutiones újabb szöveghe lyeiben azonosította Simon mester forrásait. Szűkebb témánk szempontjából fontos, hogy ő tisztázta a hadba hívó parancsot megtagadó hunokra, avagy magyarokra kiszabott második büntetés, a Kézainál homályos megfogalmazásban (exponi in causas desperatas ) olvasható száműzetés értelmét, és arra is ő jött rá, hogy a három büntetési nem együttest alkot, mégpedig a judicia capitalia rendszerét (Institutiones 4.18.2). 21 Ekkor egyébként Gerics – Horváth Jánost követve – az esetleges külföldi politikai minták közül még csak az itáliai co mune-kományzatok Kézai politikai elképzeléseire, illetve fogalomhasználatá ra gyakorolt hatásával számolt.22 Szűcs Jenő bírálta azt, hogy Horváth János, Gerics József „és mások” a hadba vonulás megtagadása helyett általánosan „közösség elleni vétek, bűncselekmény” gyanánt említik a Kézai 7. fejezetében hármas szankcióval sújtott tettet.23 Ez azonban túlzásnak tűnik, mivel itt tényleg a communitas ellen elkövetett bűnről van szó Kézai szerint, a cselekmény típusát ráadásul Gerics József azonosította. 24 18 Uo. 355–360. 19 Madzsar Imre a scartabella mellett más olasz szavak, köztük a podestà értelemben használt ’ potestas’ használatát is jelezte. Lásd 1. jegyz. Vö. Eckhardt Sándor: A pannóniai hún [sic] történet keletkezése. Századok 61–62. (1927–1928) 465–466. Csak az utóbbira hivatkozik, és Ákos mesterre értelmezi ezeket az adatokat Györffy Gy.: Krónikáink i. m. 178–179. Csak Losonczi Lajos 1893-as kötetét említi (és bírálja) Horváth J.: Árpád-kori i. m. 355. 83. jegyz. 20 Gerics József: Adalékok a Kézai-krónika problémáinak megoldásához. Annales Universitatis Scien tiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica 1. (1957) 132. 28. jegyz. Itt nem, de korábban hivatkozott Horváth János idézett álláspontjára. Uo. 110., 131. 3. jegyz. 21 Uo. 111–112. 22 Részletezve lásd az I. Függelékben. 23 Szűcs J.: Társadalomelmélet i. m. 512. 49. jegyz. Vö. Bartoniek E.: A királyi hatalom i. m. 489.; Eckhart F.: A szentkorona-eszme i. m. 124.; Horváth J.: Árpád-kori i. m. 380., 383.; Gerics J.: Adalékok i. m. 111. (Az utóbbi helyen Gerics József Eckhartra hivatkozik helyeslőleg, ám éppen azt hangsúlyozza – joggal –, hogy a „laicizált” gondolat mennyire eltért a bűnbeesés egyházi elképzelésétől.) 24 Az előző jegyzetben felsorolt többi szerző is – noha nem nevezték azt néven – tisztában lehetett a bűncselekmény mibenlétével, csak Horváth János esetében tűnik úgy, hogy másra is gondolhatott.
