Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái I. rész
MOLNÁR PÉTER 577 efféle bűntettek (tales casus criminis ) bizonyultak rá?” – olvassuk Bollók János pon tos fordításában. 7 Az elmélet római jogi gyökereinek tárgyalása a hazai szakirodalomban 1973-ig Lássuk tehát, hogy az említett nagy Kézai-tanulmány megjelenése előtt az utóbbi szöveghely milyen értelmezései láttak napvilágot a hazai szakirodalomban, és Szűcs Jenő miként értékelte azokat! Az interpretátorok sorát Hóman Bálint nyitotta meg, aki a hun, vagyis magyar harcosok kikiáltók (precones ) által „Isten és a magyar nép” edictum a nevében történő hadba hívásának forrását a 14. századi krónikakompozíciónak abban a szöveghelyében (c. 82.) vélte felfedezni, mely szerint Vata Péter király seregének katonáit kikiáltók (precones ) útján, Isten igéjére, valamint András és Levente edictum ára hivatkozva kívánta átállásra bírni. 8 Noha Szűcs Jenő osztotta Hómannak azt az általános megfigyelését, hogy Kézai a korábbi magyar krónikák bizonyos elemeit felhasználva alkotta meg hun történetének számos mozzanatát, az adott szövegpárhuzamot – joggal – erőltetettnek minősítette, és felhívta a figyelmet arra, hogy abból „lehetetlen ’levezetni’ a 7. fejezet komplex gondolati anyagát”.9 Szűcs ugyanakkor „fölöttébb erőltetettnek” értékelte Bartoniek Emmának azt a magyarázatát, mely szerint „Kézai a keresztség és a hit megvetését tartotta olyan nagy bűnnek, mint azokat a bűnöket, melyekért a pogány communitas szolgaságra vetett sok nemest.” 10 Szűcs Jenő figyel mét elkerülte, hogy a 7. fejezetnek a szolgaságra vetésről szóló szavait Bartoniek Emma csak párhuzamként említette. Tanulmánya adott pontján az utóbbi szerző témája a 14. századi krónikakompozíciónak (c. 41.) az a megjegyzése volt, mely szerint Szent István Hont és Pázmány tanácsára taszította szolgaságra Kupán vezérnek azokat a magyar nemes híveit, akik visszautasították a keresztséget és a keresztény hitet; az ítélkezők ugyanis azokat tartották nemesebbeknek, akik korábban csatlakoztak a keresztény hithez.11 Mivel ez a szöveghely szerepel ab ban a Sambucus-kódexben, melynek krónikavariánsát – Hóman Bálint felfogását 7 Anonymus: A magyarok cselekedetei. Ford. Veszprémy László. Kézai Simon: A magyarok cselekedetei. Ford. Bollók János. i. m. 92–93. Vö. SRH I. 148. 3–6. sor. 8 Hóman Bálint: A Szent László-kori Gesta Ungarorum XII-XIII. századi leszármazói. (Forrástanulmány.) Bp. 1925. 51., 57–58. Követi őt ebben Váczy Péter: A népfelség elvének magyar hirdetője a XIII. században: Kézai Simon mester. In: Emlékkönyv Károlyi Árpád születése nyolcvanadik fordulójának ünnepére. 1933. október 7. Bp. 1933. 552. Vö. SRH I. 338. 24–26. sor. 9 Szűcs J.: Társadalomelmélet i. m. 521. 49. jegyz. 10 Uo. 520–521. Vö. Bartoniek Emma: A királyi hatalom eredetéről. Századok 70. (1936) 490. 11 SRH I. 297. 14–18. sor.
