Századok – 2017
2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái I. rész
A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT 578 követve – teljes egészében Kézai művének tartotta, ezért vonhatott párhuzamot a szolgaságra vetés két esete között – valójában két igen eltérő felfogású szöveget hozva így közös nevezőre.12 Bartoniek Emma egyébként azt bizonyítandó, hogy Kézai műve 7. fejezetében „a pogány magyar communitas t is felruházta a keresz tény államok morális céljával”, a krónikakompozíció 41. fejezetének imént idézett passzusából azt is kiolvasta, hogy Kézai közvetett bírálatot fogalmazott meg kora és királya „pogánykodó” magatartásával szemben. Mindeközben éppen arra a Váczy Péterre hivatkozott elismerően, aki – szintén Simon mesternek tulajdonítva a krónikakompozíció e passzusát – abból és a „valódi” Kézai számos egyéb szöveghelyéből IV. László „hű klerikusának” pogány-szittya nosztalgiáira következtetett.13 Szűcs Jenő szintén elégedetlen Eckhart Ferenc elképzelésével, aki az „ősi egyenlő szabadság” megszűnésének Kézai által megfogalmazott tézisét „az egyházi gondolat [a bűnbeesés] laicizálásával” magyarázza. Eckhart álláspontja valóban elnagyoltnak tűnik (a bűnbeesés perspektívája nembeli, Kézaié partikuláris), de mentségére felhozhatjuk, hogy témája a Szűcs Jenő által bírált helyen a Werbőczy által nemesek és nemtelenek közé húzott határ volt. 14 A Kézai által a magyarországi jobbágyság eredetére adott magyarázatok forrásainak feltárását érdemben megkezdő Horváth János 1954-es monográfiájában az idegen eredetű szolgákról írtak esetében meggyőző szövegpárhuzamokkal bizonyította a Justinianus császár neve alatt napvilágot látott Institutiones hatását. 15 A „nemzeti” jobbágyság kialakulásáról Simon mester által kidolgozott elméletet azonban csak futólag és pontatlanul említette.16 Ezek az adatok – ekkor még – beilleszkednek nála abba a keretbe, mely szerint Kézai „hun–magyar alkotmánytanát” antik római mintára alkotta meg, amelyhez a kortárs itáliai comuné k poli tikai gyakorlatából vett példák társultak.17 Horváth János nem Franciaországban, hanem az antik és a kortárs Itáliában látja tehát Kézai politikai elméletének inspirációs forrását: általában véve és a szolgaság eredetére adott magyarázatok konkrét 12 Vö. Hóman B.: A Szent László-kori i. m. 63–64. 13 Bartoniek E.: A királyi hatalom i. m. 489–490. Vö. Váczy P.: A népfelség i. m. 561. 14 Szűcs J.: Társadalomelmélet i. m. 520. 49. jegyz. Vö. Eckhart Ferenc: A szentkorona-eszme története. (Historia incognita II.: Jogtudomány 2.) Máriabesnyő–Gödöllő 2003. 124. (A kötet első kiadása 1941-ben jelent meg.) Eckhart e megjegyzéséről lásd még 23. jegyz. 15 Horváth J.: Árpád-kori i. m. 375–377. 16 Uo. 379–380., 383. A három büntetésnem másodikát mellőzi. Lásd uo. 383. Az egyes büntetésnemek forrásainak megjelölése helyett Horváth János itt csak az eredendő természetes szabadság általános tételét kimondó szöveghelyet említi az Institutiones ből. Uo. 380., lásd még a 23. jegyz. 17 Horváth János az antik római mintát látja – jó okkal – visszaköszönni a hunok–magyarok egyszerre katonai, jogi-politikai és területi egységet alkotó tribus okra osztása, valamint a capitanei , avagy duces meghatározott időre választása (c. 42.), végül pedig Attila more Romano történt megválasztása (c. 10.) terén. Uo. 361–362., 381. A comune-típusú kormányzatok (és maga a terminus) inspiráló hatásáról lásd uo. 383.
