Századok – 2017

2017 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Molnár Péter: A magyar jobbágyok eredete Kézai Simon szerint: az értelmezés lehetőségei és zsákutcái I. rész

575

Molnár Péter

A MAGYAR JOBBÁGYOK EREDETE KÉZAI SIMON SZERINT: AZ ÉRTELMEZÉS LEHETŐSÉGEI ÉS

ZSÁKUTCÁI I.

„[...] gondom volt rá, hogy e nép történetét, amely Itáliában, Franciaországban, Németországban a különböző iratokban szétszórtan és összefüggéstelenül található, egy kötetbe szerkesszem” – írta forrásairól műve előszavában Kézai Simon mester.1

E sajátos felsorolás, amely éppen a különböző magyarországi krónikákról és gestákról

, vagyis a Kézai-féle Gesta Hungarorum

legfőbb forrásairól hallgat, szé

leskörű külföldi adatgyűjtést feltételez, mely hozzájárult ahhoz, hogy IV. László „hű klerikusa” nagyívű politikai elképzeléseit élénk fantáziával historizáló formába öntve megalkothassa művét. Mint korábban – Váczy Péter és Szűcs Jenő elképzeléseivel ellentétben – jeleztem, Aquinói Szent Tamás, ez az itáliai születésű, de pályája döntő fontosságú korszakait a párizsi egyetemen leélő, alapvető jelentőségű teológus és filozófus nem tartozhatott a Kézai Simont inspiráló szerzők közé.2

Ebben a munkámban Szűcs Jenőnek azt az elképzelését veszem górcső alá, mely szerint Kézai a „nemzeti” jobbágyság eredetéről adott magyarázatát francia forrásból merítette. A múlt századi jeles középkorász elsőként A magyar irodalom története című szintézis (közkeletű nevén: a „Spenót”) a középkort is tárgyaló I. kötetének vitája során, 1967-ben vetette fel, majd – először 1973-ban megjelent – nagy Kézai-tanulmányában dolgozta ki részletesen ezt az elképzelést.

3

1 Anonymus: A

magyarok cselekedetei. Ford. Veszprémy László. Kézai Simon: A

magyarok cselekedetei. Ford. Bollók János. Utószó, jegyz. [mindkét szövegé] Veszprémy László (Milleniumi magyar történelem. Források.) Bp. 1999. 89. Vö. Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Arpadianae gestarum. Szerk. Emericus Szentpétery. I–II. Bp. 1937–1938. (a továbbiakban: SRH) I. 141. 5–8. sor: „nationis eiusdem [scil. Hungarorum

]

ystorias, quae diversis scartabellis per Ytaliam, Franciam ac Germaniam sparsae sunt et diffusae, in volumen unum redigere procuravi”. Az ystorias illetve az Ytaliam

szavak esetében a Sambucus-kódex szövegváltozatát, a scartabellis

esetében pedig Ho

rányi Elek emendatió

ját követem, mely az említett kéziratban olvasható megoldást (

scartabelis

) csak egy „l”-lel toldja meg. Uo. 23–24. sor. A scartabella írásmódjáról lásd Madzsar Imre:

A

hún [sic] krónika szerzője. Történeti Szemle 11. (1922) 81. Az ystorias ellenében a Domanovszky Sándor által elfogadott victorias (és ezzel közvetve a scartabris

) helyessége mellett érvel Horváth János:

Árpád-kori latinnyelvű irodalmunk stílusproblémái. Bp. 1954. 369–370., különösen 370. 97. jegyz. Ezzel szemben a Sambucus-kódex szövegváltozatát követi a főszövegben idézett fordítás, valamint Szűcs Jenő

: Társadalomelmé

let, politikai teória és történetszemlélet Kézai Gesta Hungarorumában. A nacionalizmus középkori genezisének elméleti alapjai. In: Uő:

Nemzet és történelem. Tanulmányok. (Társadalomtudományi Könyvtár.) Bp. 1974. 514. 10. jegyz. és Györffy György:

Krónikáink és a magyar őstörténet. Bp. 1948. 179.

2 Molnár Péter: Olvasta-e Kézai Simon mester Aquinói Szent Tamást? Századok 148. (2014) 427–441.

3 A Kézai-tanulmány első megjelenése Szűcs Jenő: Társadalomelmélet, politikai teória és történetszem

lélet Kézai Gesta Hungarorumában. A nacionalizmus középkori genezisének elméleti alapjai. Századok 107. (1973) 569–643., 823–878. Mivel az itt tárgyalandó alapötletet megtaláljuk Szűcs Jenő két olyan írásában, melyek a nagy Kézai-tanulmány rövidített és néhány ponton módosított változatával együtt