Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Deák Ágnes: Dessewffy Emil újfajta közvetítő szerepben – 1860–1861
DESSEWFFY EMIL ÚJFAJTA KÖZVETÍTŐ SZEREPBEN – 1860–1861 570 felelős belkormányzatának az 1848-diki törvények értelmében leendő megalakítását illető kívánságainak teljesítésétől sem vagyunk idegenek [...]”, tartalmazta irata a „teljesen független, felelős beligazgatás” ígéretét, de nem beszélt kormányról, csak arról, hogy az ország ügyeit „csupán magyar tanácsosaink által intézzük és intéztessük”.69 Apponyi július 15-én értesítette őt a bécsi vitákról, miszerint ő, Mailáth, Szőgyény és Barkóczy János egyetértettek Dessewffyvel, míg Szécsen helytelenítette javaslatait, Vay pedig lavírozott. Eközben pedig ellenségeik gőzerővel dolgoztak az uralkodó meggyőzésén. „Minden reményt elvesztettem”, közölte már ekkor.70 A „felelősségetek nagy és komoly” – figyelmeztette erre Dessewffy Apponyit, immáron nem többes szám első személyben fogalmazva, ezzel mintegy el is határolódva elvtársaitól.71 A leirat sorsát azután nem a magyar tanácso sok közötti nézeteltérés határozta meg, hanem az uralkodó döntése Schmerling keményvonalas leirattervezete mellett, ami után valóban nem maradt más, mint a magyar tanácsosok távozása a vezető posztokról. 72 De láthatólag Dessewffy még mindig nem adott fel minden reményt, bármeny nyire is illúziónak tűnik, hogy hihette, érvei megtörhetik az uralkodó elzárkózását és Deákék ragaszkodását az 1848. áprilisi törvények teremtette jogi keretekhez. Augusztus elején is úgy nyilatkozott Lónyay előtt, hogy ha júliusban az uralkodó elfogadja a Dessewffy vagy Apponyi által javasolt leirat szövegét, „a kiegyenlítés igen megkönnyebbíttetett volna”. S azt a megjegyzését, hogy augusztusban jól álltak a dolgok Bécsben, végképp nem nagyon lehet másnak, mint megalapozatlan illúziónak tekinteni. Dessewffy ugyanis Forgách Antal gróf új kancellár személyéhez is várakozásokat fűzött, mondván, annak a maga goromba stílusával sikerülhet olyanokat is kivinni, ami a „finom és illedelmes” Vaynak és Szécsennek nem sikerült.73 Közben azonban elvbarátainak írt leveleiben már a politikától való teljes elfordulásáról írt: „A politikával valószínűleg teljesen felhagyok. Az a szerencse dolga, s nem tudom nem felismerni, hogy abban balszerencsés vagyok.” 74 (Kiemelés az eredeti szövegben.) Pedig az elvtársak közül például Vay nem a visszavonulást, hanem egy magyar kormánypárt megalakítását fontolgatta: kilépni a liberálisok 69 Dessewffy leirati javaslatát lásd Deák Ferencz beszédei III. 166–180., idézetek: 170., 177.; Dessewffy javaslatának értékeléséről lásd Berzeviczy A.: Az absolutismus kora i. m. 284–285.; Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 571. 70 Apponyi levele Dessewffyhez. [1861] júl. 15. MNL OL P 90 5/e.; Vö. Idősb Szőgyény-Marich László i. m. 115–116. 71 Dessewffy levele Apponyihoz. Pozsony, 1861. júl. 18. (német nyelvű) MNL OL P 90 5/d. 72 Ezzel nem szakadt meg minden közvetítő tevékenység, hiszen augusztus közepén Apponyi és Mailáth javasolták, hogy az uralkodó egyelőre ne oszlassa fel, csak napolja el az országgyűlést. A minisztertanács üléseinek jegyzőkönyve, 1861. aug. 16., 19. Ministerratsprotokolle V/2. 285–297., 309.; Deák Ferencz beszédei III. 282.; Vö. Szabad Gy.: Forradalom és kiegyezés i. m. 596. 73 „8. augusztus”, „Balatonfüred, 12. Aug[usztus].” Lónyay Menyhért naplója i. m. 305–308., 316. 74 Dessewfy levele Szécsenhez. Bécs, 1861. aug. 12. (német nyelvű) MNL OL P 90 5/d.
