Századok – 2017

2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Deák Ágnes: Dessewffy Emil újfajta közvetítő szerepben – 1860–1861

DEÁK ÁGNES 571 árnyékából, szakítani a fúziós álmokkal s az októberi diploma zászlaját magasra emelni (a februári pátenst pedig minél előbb elfelejteni), nyíltan, önálló erőként kiállni: „[...] a jelen lázas, minden auctoritás nélküli világban okvetetlen szükséges­nek látom, hogy magyar kormány párt alakuljon , mely az eddig oly ostobán uralko ­dó honvédpolitikát megtámadja, paralizálja, és egyenesen az Ország előtt bevallja, hogy igenis meg akarjuk az Országot menteni, és Pecsovicsok és Conservativek, éspe ­dig austriai Politikával ! Ezt meg kell mondani – mert ha Magyarországra nézve ez a helyes politika, valamint én ezt tartom a helyesnek, akkor ezt meg kell mondani –, a honvéd politika, mely fegyvert nem mert fogni, mert nincs, mely minden külföl­di Comis voyageurtől kapja nemzetellenes instructioit, mely a lengyel, oláh, szerb szövetségre építi jövendöjét, egy olyanra, mely messze jövőbe[n] adhatna támaszt a hazának – egy ilyen politikát maga meztelenségébe[n] kell az Ország fóruma elé állítni és elnémítni.”75 Nem ismerjük Dessewffy válaszát, de tudjuk, hogy az ő hely ­zetértékelésével teljesen ellentétes volt ez a harcias program. A kibontakozó megyei politikai ellenállási mozgalom, majd november elején a rendkívüli intézkedések be­vezetése azután meghiusított bármiféle párttá alakulási törekvést, hogy majd Pálffy Móric gróf helytartó kísérelje meg 1862 nyarán – ugyancsak sikertelenül – egy a bécsi kormányzati politikát támogató kormánypárt összekovácsolását. Epilógus „...[másik ok] a sok baj, levelezés, irka firka, mit a magam családi, gazdasági és peres ügyeim, gyámnokság, Akadémia, Kazinczy ügy, Széchenyi szobor, tiszasza­bályozási elnökség, Földhitelintézet nekem okoznak. Szemeim gyengülnek, egész­ségem hanyatlik – vénül a legény, és gyakran kifogyik az időből, hogy a legsürge­tőbbeket végezhesse – és még mindezekhez a sok idővesztés az utazásban!” – jelle­mezte magát Dessewffy 1862 tavaszán.76 Úgy tűnik, a provizórium éveiben tartotta magát elhatározásához: a politikai tér elhagyásához, bár jelen volt 1863 tavaszán az 1861. évi országgyűlés tagjai fényképalbumának Deák Ferencnek való ünnepélyes átadásán. Különösen feltűnő a korábbi „nagy tervkovács” hiánya viszont azok so­rában, akik az uralkodó felkérésére Apponyi vezetésével egy lehetséges kiegyezési programot vázoltak fel 1862 végén, immáron az 1848-as törvények elfogadásának bázisán. Lehetséges, hogy Dessewffy zárkózott el a konziliáriusi szerep felújításától, de az is feltehető, hogy Ferenc József nem engedélyezte bevonását. 1864 őszétől az­után megélénkültek a politikai tervezgetések Magyarországon. Lónyay Menyhért is rögzítette 1865 késő tavaszán: Dessewffy „ismét a politikával foglalkozik”, sőt a 75 Vay levele Dessewffyhoz. Ladány, 1861. aug. 26. (magyar nyelvű) MNL OL P 90 5/e. 76 Dessewffy levele Pompéryhez. Pozsony, 1862. febr. 8. OSZK Kt. Levelestár.

Next

/
Thumbnails
Contents