Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Deák Ágnes: Dessewffy Emil újfajta közvetítő szerepben – 1860–1861
DEÁK ÁGNES 571 árnyékából, szakítani a fúziós álmokkal s az októberi diploma zászlaját magasra emelni (a februári pátenst pedig minél előbb elfelejteni), nyíltan, önálló erőként kiállni: „[...] a jelen lázas, minden auctoritás nélküli világban okvetetlen szükségesnek látom, hogy magyar kormány párt alakuljon , mely az eddig oly ostobán uralko dó honvédpolitikát megtámadja, paralizálja, és egyenesen az Ország előtt bevallja, hogy igenis meg akarjuk az Országot menteni, és Pecsovicsok és Conservativek, éspe dig austriai Politikával ! Ezt meg kell mondani – mert ha Magyarországra nézve ez a helyes politika, valamint én ezt tartom a helyesnek, akkor ezt meg kell mondani –, a honvéd politika, mely fegyvert nem mert fogni, mert nincs, mely minden külföldi Comis voyageurtől kapja nemzetellenes instructioit, mely a lengyel, oláh, szerb szövetségre építi jövendöjét, egy olyanra, mely messze jövőbe[n] adhatna támaszt a hazának – egy ilyen politikát maga meztelenségébe[n] kell az Ország fóruma elé állítni és elnémítni.”75 Nem ismerjük Dessewffy válaszát, de tudjuk, hogy az ő hely zetértékelésével teljesen ellentétes volt ez a harcias program. A kibontakozó megyei politikai ellenállási mozgalom, majd november elején a rendkívüli intézkedések bevezetése azután meghiusított bármiféle párttá alakulási törekvést, hogy majd Pálffy Móric gróf helytartó kísérelje meg 1862 nyarán – ugyancsak sikertelenül – egy a bécsi kormányzati politikát támogató kormánypárt összekovácsolását. Epilógus „...[másik ok] a sok baj, levelezés, irka firka, mit a magam családi, gazdasági és peres ügyeim, gyámnokság, Akadémia, Kazinczy ügy, Széchenyi szobor, tiszaszabályozási elnökség, Földhitelintézet nekem okoznak. Szemeim gyengülnek, egészségem hanyatlik – vénül a legény, és gyakran kifogyik az időből, hogy a legsürgetőbbeket végezhesse – és még mindezekhez a sok idővesztés az utazásban!” – jellemezte magát Dessewffy 1862 tavaszán.76 Úgy tűnik, a provizórium éveiben tartotta magát elhatározásához: a politikai tér elhagyásához, bár jelen volt 1863 tavaszán az 1861. évi országgyűlés tagjai fényképalbumának Deák Ferencnek való ünnepélyes átadásán. Különösen feltűnő a korábbi „nagy tervkovács” hiánya viszont azok sorában, akik az uralkodó felkérésére Apponyi vezetésével egy lehetséges kiegyezési programot vázoltak fel 1862 végén, immáron az 1848-as törvények elfogadásának bázisán. Lehetséges, hogy Dessewffy zárkózott el a konziliáriusi szerep felújításától, de az is feltehető, hogy Ferenc József nem engedélyezte bevonását. 1864 őszétől azután megélénkültek a politikai tervezgetések Magyarországon. Lónyay Menyhért is rögzítette 1865 késő tavaszán: Dessewffy „ismét a politikával foglalkozik”, sőt a 75 Vay levele Dessewffyhoz. Ladány, 1861. aug. 26. (magyar nyelvű) MNL OL P 90 5/e. 76 Dessewffy levele Pompéryhez. Pozsony, 1862. febr. 8. OSZK Kt. Levelestár.
