Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Deák Ágnes: Dessewffy Emil újfajta közvetítő szerepben – 1860–1861
DEÁK ÁGNES 561 zárult az az időszak, amikor Dessewffy még reménykedhetett programjának elnyújtott kivitelében, április végén így összegezte véleményét: „...október 20-ával, ahogy az adatott, nem tudtam egyetérteni, mivel szerintem nagyon lényeges dolog nem történt meg, épp annyira kevéssé értettem egyet azzal, ami október 20. és február 26. között történt, a legkevésbé pedig február 26-ával. Azt is elmondtam neked, hogy honfitársaimban nagyon csalódtam, amikor náluk józanságot feltételeztem.”37 Vereség minden fronton! Nem csoda, hogy a március eleji híradások Dessewffyről mind lehangoltságról és kiábrándultságról tudósítanak. „Első volt, hogy Emilhez mentem, kivel egy emeletben [!] szállva vagyok. Őt lehangolt állapotba[n] találtam. Lehet is oka az új Diploma után. Sok beszélgetésünk után csak bizony az volt az eredmény, miszerént a németek nem tudják azt a gondolatot elfelejteni, hogy mi erővel visszafoglalt ország lennénk, ennélfogva a fejedelemnek szabad, hol akarja, a pragmatica sanctiora hivatkozni, de miután foglalt, annyit jogainkból visszaadni, mennyit neki tetszik” – jegyezte fel Lónyay Bécsben. 38 De ugyanezen a napon a lehangoltság közepette is újra javaslattal ostromolta Dessewffy Vayt, még mindig a kármentesítés jegyében, hogy indítványozzák, a birodalmi tanács jogköre financiális ügyekben csak a közös ügyeket érintő pénzügyekre terjedjen ki! 39 1861. március 6-án az uralkodó utasította Vayt, hogy bizalmi férfiakkal tárgyalva készítsenek előterjesztést számára az országgyűlés ügyében a kitűzendő napirendről, a várható konfliktusokról és azok megoldási módjairól. Megnevezte az értekezletre meghívandókat is, közöttük Dessewffyt. Végül a március 9–15. között lezajlott bizottsági tárgyalásokról, bár a magyar konzervatívok egész vezetése részt vett, a március első napjaiban egyébként Bécsben tartózkodó Dessewffy hiányzott. Láttuk, már a megelőző hónapokban is kategorikusan elzárkózott a bécsi konferenciázgatásoktól, s ebbeli hajlandóságát a februári pátens biztosan nem növelte. Március 6-án levélben utasította vissza a részvételt, de jó tanáccsal persze szolgált: óvott attól, hogy az októberi diplomát kategorikus imperatívuszként megvalósítandónak és megvalósíthatónak tekintsék – azt el kell fogadnia az országnak; azt írta, ezt magának a császárnak is kifejtette annak idején (feltehetőleg az 1860. október 18-i audienciáján).40 A konferencia kezdete után, március 11-én Szőgyény Dessewffytől „bölcs nézetinek” közlését kérte: „Két nap óta Idősb Szőgyény-Marich László i. m. 248.; Dessewffy véleményére Vay aláírásának elmaradásáról lásd Dessewffy levele Szécsenhez. Bécs, 1861. márc. 1., illetve Emléklapok i. m. 393. 37 Dessewffy levele Szécsenhez. Pest, 1861. ápr. 21. (német nyelvű) MNL OL P 90 5/d. 38 „Bécs, 1. március [1]861.” Lónyay Menyhért naplója i. m. 142. Ugyanezen a napon jegyzi fel Szőgyény László is: „Dessewffy Emil, ki éppen itt van, szintén nagyon nehezítve látja a pátens folytán való kibékülést [...]” Idősb Szőgyény-Marich László i. m. 76–77. 39 Dessewffy levele Szécsenhez. Bécs, 1861. márc. 1. Lásd Emléklapok i. m. 391–393. 40 Dessewffy levele Szécsenhez. Bécs, 1861. márc. 6. MNL OL P 90 5/d.
