Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Szilágyi Márton: Egy nemzeti ügy: Vörösmarty temetése
EGY NEMZETI ÜGY: VÖRÖSMARTY TEMETÉSE 546 vezetett intézmény felelősséget visel Vörösmarty hátramaradt családja iránt, mi több, ez az egyetlen olyan testület, amely ezt a felelősséget társadalmi értelemben is megjelenítheti. Amikor azonban ez a taktika nem vezetett eredményre, a privát gyűjtés élére már inkább Deák állhatott, noha az ő fellépése már túl volt a Magyar Tudományos Akadémia illetékességi körén, ám magánjogi felhatalmazottságát kétségbe sem lehetett vonni. A sajtó pedig azzal járult hozzá az ügy napirenden tartásához, hogy a Vörösmarty emlékére folytatott rendezvényekről folyamatosan hírt adott.36 Hogy ez vajon előre egyeztetett taktika volt-e, vagy csupán a helyzet alakulása hozta így, adatok híján nem lehet eldönteni. Viszont ismerünk egy korabeli pletykát, amely már figyelemre méltó összefüggésbe hozta az eseményeket. Csengery Antal ugyanis egy magánlevelében így tudósította az ekkor külföldön tartózkodó Gyulai Pált: „Tudja ön, mint kompromittálta Török [János – Sz. M.] az irói segélypénztár ügyét. Most a Vörösmarty árvái számára akarnak nagyszerü, a nemzethez méltó dotációt tenni. Bohusné előre 1000 pengő forintot küldött Deákhoz, Bezerédy István 500-at csupán a temetés költségeire stb. A vérmesebbek 100,000 forintról beszélnek, a legszámitóbb emberek 60–80,000-ről. Deák, hogy a gyüjtés politikai szinben ne tünjék föl s azért akadályokra ne találjon, az akadémia elnökeit, Dessewffyt és Eötvöst küldé a rendőrséghez a gyüjtésre engedélyt kérni. Török idő előtt ki kürtölte e lépést s folyvást czikkez, politikai szinben akarván föltüntetni a dolgot. Az értelmetlenebbek örülnek az ily lépésnek; az okosak bosszankodnak. Az eredmény az, hogy az engedély még sincs megadva.”37 Ezzel a nagyon érdekes verzióval több baj is van. Az események nyomon követése nem igazolja azt, hogy kezdettől Deák állt volna az ügyek mögött, s minden az ő terve alapján alakult volna. Mint ahogy azt sem lehet elhinni, hogy csak Török János ügyetlensége (vagy túlzott ügybuzgósága) hívta föl az illetékesek figyelmét a gyűjtés esetleges politikai jellegére – ezt igen hamar, a hírlapi cikkektől függetlenül észlelte a rendőrhatóság: ezt éppen az az iratköteg bizonyítja, amely a Vörösmarty haláláról szóló hírlapi tudósításokat kifejezetten gyűjtötte és kommentálta.38 A Csengery rögzítette pletyka mégis nagyon fontos dologról árulkodik: bár nem tudjuk, milyen személyes egyeztetések előzték meg a Vörösmarty-árvák javára elindult gyűjtést, már a kortársak érezhettek ebben valamiféle feladatmegosztást, amelyet aztán Csengery saját politikai preferenciái és személyes rokonszenve alapján próbált meg inkább Deákhoz kapcsolni. Noha nincs okunk elfeledkezni a konzervatív arisztokraták, így Dessewffy Emil akcióinak fontosságáról sem, s az sem valószínű, hogy Dessewffyt vagy Eötvöst ekkor Deáknak kellett volna mozgatnia és motiválnia.Hiszen a magyar konzervatívokra az 50-es években komoly szerep hárult a reformkori kulturális intézmények 36 Erről lásd Nagyrévi Gy.: Vörösmarty-árvák i. m. 118–119. 37 Csengery Antal Gyulai Pálnak. Pest, 1855. nov. 27. In: Gyulai Pál levelezése i. m. 227–230. Az idézet: 229. 38 MNL OL D 43 1855: 7494.
