Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Velkey Ferenc: Egy reformkori baráti-politikai szövetség és próbája: Széchenyi István és Dessewffy Emil
EGY REFORMKORI BARÁTI-POLITIKAI SZÖVETSÉG ÉS PRÓBÁJA 532 11-i levelére válaszolva már mentegetőznie kellett, világossá kellett tennie, hogy nem szervez harmadik pártot, és erősíteni fogja a konzervatívokat. A levél írásának a napján (január 13-án) pedig túlesett Dessewffy Emil megnyugtatásán is: „D Emilnél. Magyarázkodás; – Jelenkor miatt.”48 A bírálatok hatására elkez dett áthangolódni Széchenyi könyvében a konzervatívokkal kapcsolatos szólam. Viszont ez nem a mű elejére, hanem a befejezéseként készült. A január 9-i szövegrészben egy gesztust kaptak a konzervatívok, de a január 10-i részben még megismételte szigorú progresszista ítéletét, még kedvezőtlenebb aránypárral érzé keltetve a konzervatívok maradiságát: „a konzervatív tábor [...] legfeljebb csak oly arányban szeretné mocskaibul kitisztítani a recsegő vén magyar feudális erőműt, s pedig minél későbben, mint teszem 10 áll 1000-hez.” (Ő maga továbbra is az ellentétes előjelű 100:10-hez mellett maradt.) Az elhatárolódás elmosódott, semlegesebb elemzés következett január 13-tól kezdve, és a 16-án keltezett részben a pozitívabb gesztusok után, csúcspontjaként ennek a mozgásnak így fordította kéziratában a szót: „Ha volna egy párt, [...] bár meghagyná is zászlóján a konzervatív címert, ha tetszik, de e fölibe sokkal kiáltóbb betűkkel még ezeket tétetné: Reform, progresszió nemzeti és alkotmányos vágásokban [...] nem tudom magam is nem csapnék e fel közvitézül!” Széchenyi tehát óvatosan visszavett a progresszista irányból és közeledett a konzervatívokhoz már akkor, amikor munkatársai még a progresszista irány megalapozásával és elfogadtatásával bíbelődtek. 49 Szontagh Gusztav (utóbb) a progresszisták elhallgatását, azaz visszavonulását egyértelműen azzal indokolta, hogy mivel a fellépésük a konzervatívoknak és így a kormányerőknek ártott, ezért meg kellett gondolniuk a politikai következményeket. Közvetlenül Dessewffy Emilt és a Hiradót nevezte meg abban az össze függésben, hogy kire, mire kellett tekintettel lenni a grófnak: „oly szemes ember, mint Széchenyi csakhamar észrevette, hogy a szándéklott siker nem mutatkozik. Bécsbe rándultakor pedig észrevette, miképp szándéklott vállalatait ott sem pártfogolják, mert az nem Kossuthnak és Pesti Hirlap jának, hanem Dessewffy Emilnek és a Budapest Híradó nak fogna ártani, tehát inkább a konzervatívoknak, mint a forradalom embereinek. És [ezt] magam is, úgy hiszem helyesen láttam. 48 SZIN6 499–500., 503–504.; SZIN 1134–1137. Széchenyi István levélfogalmazványa Apponyi Györgynek 1847. jan. 13. MTA KIK Kt. SZGY K/193. 64. Apponyi levelével együtt magyarul ismerteti Viszota Gy.: Bevezetés [II.] i. m. 230–231. 49 A megírás ritmusa a kötet kézirata és Viszota Gyula kritikai jellegű kiadványa alapján értelmezhető. Az eredeti kiadásban a témánk szempontjából fontos, január 9-e után megírt részek helyére lásd Gróf Széchenyi I.: Politikai i. m. 146–160., idézet 159–160.; SZIÖM6/2. 815–825., idézet 825–826.; MTA KIK Kt. SZGY K 274 Széchenyi István: Politikai programtöredékek. Az egyberakott kéziratban külön egységeket alkotnak azok a részek, amelyeket Széchenyi a pártosodás összefüggésében írt meg január elejétől. A kötet elején a „Bevezetés” (jan. 7–8.), a végén a „Finis” (jan. 4–5.) és a „Vége” (jan. 9–18.) 1–192. Széchenyi jegyzeteiben is világosan látszik, hogy más-más funkciót szánt ezeknek a szövegeknek: „Ergänzung + Schluss – Finis” uo. 216.
