Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Velkey Ferenc: Egy reformkori baráti-politikai szövetség és próbája: Széchenyi István és Dessewffy Emil
VELKEY FERENC 531 elemző sorozatában (II. január 14.) elsősorban pozicionálisan lett meghatározva az új irányzat. Kovács a kettős elhatárolódás formájával élt: „Ezért jelszava sem kormány ellen, sem mellett, míg nem tudja: miben? Sem ellenzék, sem konzervatív, míg nem látja: mit kell ellenezni vagy konzerválni.” Szontagh pedig ismét a (filozófiai értelemben) vett kiegyenlítés erejét kereste a középső erőben: „két párt küzd egymással: a liberális és konzervatív ; ez most a kormánnyal tart, amaz az ellenzéket képezi. [...] Hiányzik még tehát a közbenső párt, mely a két nézeteiben divergáló s egymással alkudozni nem akaró párt nézeteit tettre összpontosítja.” A Szontagh-féle politikai szótár alakulását figyelve nem nehéz beazonosítani, hogy a liberális–konzervatív–progresszista fogalmak megfeleltethetőek a radical– tory–whig hármasságnak. 45 Széchenyi tökéletes összhangzásban (még) a munkatársaival ugyanekkor az egyik régóta formálódó (többször újrakezdett) kéziratának a lezárásán dolgozott. 1847. január 7–8-án írta meg a Politikai programm töredékek előszavát, amelyben ő is egyértelmű kettős elhatárolódással jelölte ki helyét a politikai térben: „[...] én mostanság sem ellenzéki sem konzervatív nem vagyok, hanem ha már valami politikai titulusomnak lenni kell, «becsületes progresszista, ernyedetlen reformer».” Igen éles kritikát fogalmazott meg a konzervatívokkal szemben, éppen a reformhajlandóságuk komolyságát megkérdőjelezve, amikor kifejtette, hogy „az, mit Magyarországban én kívánnék konzerválni, úgy áll ahhoz, minek kitisztítása, reformálása és egészen újra alkotása után sóvárgok, mint legfeljebb 10:100-hoz.” 46 A konzervatívok azonban olyan érzékenyen reagáltak a Jelenkor programjára és Kovács Lajos kapcsolódó kommentárjára, hogy újra kellett gondolnia az irányt. 47 A Jelenkor -féle programról Széchenyi január 6-án jegyezte meg, hogy a kon zervatívok „nem igen szeretik.” Másnap Kovács Lajos kommentárjai miatt duzzogott, mert a szerzőséggel őt gyanúsították, s úgy érezte ezzel zavart keltett: „Csak a barátai árulják el az embert. – Eme cikk, hol Kovács mint Lovagi, mint pártatlan Ember [...] támadja a konzervatívokat, programjukat, következésképp Emilt és Apponyit! – elegendő, hogy keresztülhúzza minden tervemet. Kovács békíteni akar, két szék közt a pad alá lök.” Széchenyi ismerte szövetségeseit, pontosan tudta, hogy a Jelenkor „pártszerű” előrelépése megzavarhatja a legfőbb kapcsola tait, a bécsi alkancellárral és a konzervatív lapvezérrel. Apponyi György január 45 [Kovács Lajos X]: Commentár gyanánt programunkhoz. Jelenkor, 1847. január 7. Széchenyi aznapi idézett naplóbejegyzése tanúskodik Kovács szerzőségéről. SZIN6 500–501.; SZIN 1134.; [Szontagh Gusztáv: Z] A’ politikai pártok állása II. Jelenkor, 1847. január 14. 46 Gr. Széchenyi István: Politikai programm töredékek 1847. Pesten [1847.] Számozatlan Előszó 2–3. és SZIÖM6/2 686. 47 Viszota Gy.: Bevezetés [II.] i. m. 171–208. Erről sokkal bővebben lásd Velkey F.: Egy pártnélküli i. m. 32–54.
