Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Velkey Ferenc: Egy reformkori baráti-politikai szövetség és próbája: Széchenyi István és Dessewffy Emil
EGY REFORMKORI BARÁTI-POLITIKAI SZÖVETSÉG ÉS PRÓBÁJA 530 mindkétszer a körükben maradt, hosszan whisteztek.42 Ez volt azonban az utolsó ilyen intézményes érintkezése Széchenyinek a Konzervatív Párttal, a következő nagy tavaszelői pesti nagyvásárhoz igazított (1847. március 15-i) konferenciájukra nem ment el, mint ahogyan az azután következőkre (1847. június 7-re és szeptember 20-ra.) sem. 43 „[...] a konzervatív köntöst csak úgy viselhetném, [...] hogy ez maskara.” Széchenyi maga zavarta meg az 1846. november-decemberi „sodródását”, és kezdeményezett ellenhatást. A függetlenségét és önálló irányát megóvandó az év végén, december 21-én és 25-én Szontagh Gusztávval, Kovács Lajossal és Helmeczy Mihállyal (a lap szerkesztőjével) egyeztetett a Jelenkor irányzatosabb elköteleződé séről. Immár valóban aktivizálódhatott az a munkatársi kör, amely Széchenyi kiegyenlítő megfontolásait igyekezett a politikai nyilvánosságban eddig is felmutatni. Vagyis arra tettek kísérletet, hogy a Jelenkor t a progresszista irány szócsövének te gyék. Magát a programot Kovács Lajos írta meg, aki a Tiszavölgyi Társulat titkáraként volt Széchenyi jobb keze, s aki 1842-ben egy rövid ideig Kemény Zsigmonddal szerkesztette az Erdélyi Hiradó t. A program kulcsmondata egy széchenyiánus ön meghatározás: „Elvünknek tehát a progressziót valljuk, alkotmányos úton; a progressziót oly modorban, mely frigyet köt a viszonyokkal s adott körülményeink közt a lehető legnagyobb sikert ígér.” Bár a szöveg bizonytalanságban hagyja azt a lehetőséget, hogy pártkezdeményként kell-e rájuk tekinteni, de sokatmondó, hogy az „alakulási hajlam” jegyében lépnek ki a „közélet küzdhomlokára.” 44 A progresszista sajtóoffenzíva első fontos szövegeiben, Kovács Lajos kommentárjában (január 7.), amelyet a lap programjához írt, és Szontaghnak a pártokat 42 SZIN6 470–498., idézve 474. Széchenyi kezdte együttesen is „megszokni” a konzervatívokat. Kötődéseinek új hangsúlyát kifejezi például az, hogy november 30-án Dessewffy Emillel külön átment Budára Szécsen Antalhoz elbúcsúzni, mert éppen Bécsbe készülődött. SZIN6 484. 43 A Konzervatív Párt alapdokumentumai (néhány forrás inkorrekt elhagyásával) egybegyűjtve: A nagybirtokos arisztokrácia ellenforradalmi szerepe 1848–49-ben. I. Szerk. Andics Erzsébet. (Magyarország újabbkori történetének forrásai) Bp. 1981. 204–292., a névsor: 406–407. A Széchenyi és Dessewffy levéltári állagokat vettem alapul a pontos rekonstrukcióhoz, mert ezekben hiánytalanul fellehetőek az eredeti dokumentumok: MNL OL Széchényi család levéltára: Széchenyi István Gyűjtemény 10. cs. (1846) 565–570. (1846. nov. konf.); 11. cs. (1847) 278–279. (1847. jún.); MTA KIK Kt. SZGY K304/9. (Igénytelen nézetek...) és K203/115. (1847. márc.). Az MNL OL DCSL KPvIL iratok között az előkészítő bizottsági anyag mellett a körlevelek több példányban is megtalálhatóak. 44 SZIN6 495–496. Szontagh tette Kovács szerzőségét egyértelművé. Lásd Szontagh G.: Emlékezések i. m. 281.; Csorba L.: A középutas i. m. 40.; A „Jelenkor” és „Társalkodó” Programmja. Jelenkor, 1847. január 3. és SZIÖM 6/2. 1158–1161.
