Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Velkey Ferenc: Egy reformkori baráti-politikai szövetség és próbája: Széchenyi István és Dessewffy Emil
EGY REFORMKORI BARÁTI-POLITIKAI SZÖVETSÉG ÉS PRÓBÁJA 526 „[...] nem nevezem magamat konzervatívnak” A kérdés Szontagh „várakozását” tekintve is egyszerű: mikor és hogyan vált fontossá (azzá vált-e egyáltalán) a Széchenyi és Dessewffy Emil közötti baráti-politikai, stratégiai együttműködésben az a probléma, hogy Dessewffy a konzervatívok meg határozó vezető személyisége volt, míg Széchenyi kifejezetten elhárította magától ezt a pozíciót. (Itt most nem politikai értékviláguknak, jövőképüknek az alapvető kü lönbözőségére kérdezek rá, hiszen arra ők „szövetségük” idejében egyáltalán nem reflektáltak. Pályájuk eltérő alakulása, döntéseik gyökeresen különböző természete az 1848 március-áprilisi „törvényes forradalom” közben és után ezt híven kifejezi.) A megnevezett kérdést szinte könnyebb megválaszolni, mint feltenni, hiszen az adott szótárban nem volt hozzá illő fogalom. Dessewffy Emil és Széchenyi István: konzervatív és ...(?). Kiindulópontként ezért mérlegeljük Széchenyi szempontjait a (Szontagnál olvasható) „whig” és „tory” fogalmak összefüggésében, már csak azért is, mert amikor tudatosabban elgondolkodott a gróf az adekvát politikai címkéken, akkor felidézte a brit mintát. A Jelenkor ban 1844. február 15. és március 10. között öt tételben értelmezte, bírálta és igyekezett meghaladni a pártosodás hazai tendenciáit, vizsgálta és kereste a megfelelő fogalmakat (Oppositio I–II., Czégér I–II. Constatirozás). Némi megrökönyödést keltett az időzítéssel, hiszen éppen kezdett konszenzus kialakulni a kétgarasos terve körül, és ez a fejtegetés együtt járt (újra) az ellenzék bírálatával. 35 A fogalmi keret zavaraiból indult ki, mégpedig abból, hogy nálunk nincsenek tisztán elválasztva az alárendelt (speciális, species) és a lényegi (generális, genus) szempontok. A brit modellt azért idézte föl, mert ott a kormányzati vagy ellenzéki címke másodlagos a tory és whig mögött, s ki-ki aktuális helyzetének megfelelően lehet kormányon vagy ellenzéken úgy, hogy pártirányultsága egyik és másik helyzetében is megmarad (Sir Robert Peel és Lord John Russel voltak a példái). Ezzel szemben Magyarországon keveredés tapasztalható, amely végeredményében ellentmondásos szerkezetet eredményez: „[...] de azáltal keveredik nálunk a pártok lényege igazi káoszba, [...] hogy liberális, haladó és oppositionális párt, a közalkalmazás s közfelfogás szerint szintúgy fejez ki egy értelmet, mint a konzervatív, haladni sehogy sem akaró s kormánypárt megint egy más értelmet.” Azt elemzésében Széchenyi egyértelművé tette, hogy (későbbi szóval élve) a politikai váltógazdaság Magyarország esetében nem valósulhat (még) meg, de a téves 35 A cikkek kritikai jellegű kiadását követve: SZIÖM6/2 330–394. A „whig–tory” ötlet valószínűleg innen került be a grófot rendszeresen olvasó tudós-filozófus szótárába. Azonban csak időlegesen, Szontagh később sem ezt a modellt használta.