Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Völgyesi Orsolya: Gróf Dessewffy Emil az 1843–44. évi országgyűlésen
499 Völgyesi Orsolya GRÓF DESSEWFFY EMIL AZ 184344. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN Joseph Andrew Blackwell már mint a brit kormány hivatalos küldötte 1844. április 5-i jelentésében három nagyobb csoportra osztotta a Pozsonyban ülésező felsőtábla tagjait, úgymint konzervatívok, centralisták (vagy centrális párt) és liberálisok. A centrális párt tagjai (nem tévesztendők össze az ellenzéki centralistákkal), vagy másképpen a haladó konzervatívok közé Blackwell tizenhét főt számított, ebből tizenhárom személy a kormány közvetlen befolyása alatt állt – így például Gyürky Pál, báró Vay Miklós, báró Perényi Zsigmond, gróf Nádasdy Lipót, gróf Vay Ábrahám, báró Majthényi Antal, gróf Majthényi László –, közülük többen az 1830-as évek elején még ellenzékinek számítottak, ekkorra azonban már uralkodói kinevezéstől függő főispáni méltóságot viseltek, négy arisztokrata pedig a kormánytól függetlenül tevékenykedett. Blackwell a kormánnyal formális kapcsolatban nem lévő, haladó konzervatívok közé sorolta gróf Dessewffy Gyula, gróf Zichy Ödön és gróf Zichy Edmund mellett gróf Dessewffy Emilt, kinek neve mellé a következő megjegyzést írta „(egy újság szerkesztője)”. Az angol küldött felosztásában a konzervatívok hatvanöt, a liberálisok negyvenkét fővel voltak jelen a felsőtáblán, vagyis a három csoport közül a Blackwell által centrális pártnak vagy haladó konzervatívoknak nevezett alakulat képviseltette magát a legkisebb számban.1 „A centralista pártot főleg elégedetlen főispánok alkotják, nagyrészük protestáns. Látszólag Nádasdy gróf a vezetőjük, de Majthényi báró és Vay Ábrahám gróf – mindketten tehetséges, tapasztalt férfiak – az igazi vezérek. A koronaőrök magas hivatala jelenleg betöltetlen, a két őrt, egy protestánsat és egy katolikust, a Diéta választja meg. Azt mondják, Vay Ábrahám gróf azért alakította meg a centralista pártot, hogy népszerűséget szerezzen, és reménye legyen arra, hogy őt választják meg protestáns koronaőrnek, és Majthényi és Nádasdy Apponyi és Szécsen iránti féltékenységből csatlakozott hozzá, attól félve, a hivatalért folyó hajszában ezek a kormány által kegyelt ifjoncok lehagyják őket.”2 – jellemezte motivációjukat Blackwell. Ebben a felosztásban egyébként Dessewffy Emil nem került gróf Apponyi Györggyel vagy gróf Széchen Antallal egy politikai csoportosulásba, holott őket a történetírás gróf Dessewffy Aurél halála után mint a fontolva haladó új konzervatívok meghatározó figuráit tartotta és 1 Joseph Andrew Blackwell magyarországi küldetései (1843–1851). S. a. r. Haraszti-Taylor Éva. (Bibliotheca Historica) Bp. 1989. 50–53. 2 Joseph Andrew Blackwell magyarországi i. m. 49.
