Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Völgyesi Orsolya: Gróf Dessewffy Emil az 1843–44. évi országgyűlésen
GRÓF DESSEWFFY EMIL AZ 1843–44. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSEN 500 tartja számon,3 sőt visszaemlékezésében Somssich Pál is Apponyival, Széchennel és báró Jósika Samuval együtt az 1843–44. évi diétán azonos nézeteket való, s a kormányzati körökben is tekintéllyel bíró politikusok közé sorolta őt. 4 Gróf Dessewffy Emil 1844 márciusában jelent meg először a pozsonyi országgyűlésen, melyen alig három hónapig volt jelen. Wertheimer Ede 1916-ban megjelent Új adatok a magyar ó-conservativok történetéhez című tanulmányában egy gróf Majláth Antalnak tulajdonított jelentésre hivatkozik, melyben a gróf azt írta 1845 júliusában Joseph Sedlnitzkynek, Dessewffy Emil tüske volt az ellenzék szemében, s mindent elkövettek, hogy depopularizálják, s ez még az országgyűlés időszakára vezethető vissza: „Az ellenzék szerette volna magához csatolni és gróf Szapáry Mihály útján felszólította, hogy soraiban foglaljon helyet a nélkül, hogy véleménynyilvánítási szabadságában bármiképen is korlátoznák. Ily módon az ellenzék azt a látszatot keltette volna, mintha Dessewffy hozzája tartoznék.”5 Dessewffy azonban a konzervatívokhoz csatlakozott, akik ezt értékes gyarapodásnak tekintették, noha hangja gyenge volt, s így nem tartozott a hatásos szónokok közé. Wertheimer ezt követően ismét Majláth 1845. júliusi jelentését idézi, amikor azt írja, az ellenzék mindezek után úgy állt bosz szút a grófon, hogy álnoknak, ravasznak, illojálisnak és hencegőnek nevezte, sőt erőtlen hangjából is gúnyt űztek, mintha így akarták volna kimutatni, hogy Dessewffyre valójában nem is volt szükségük, mindez azonban az érintettet hidegen hagyta. 6 Az alábbiakban két epizódot szeretnék részletesebben ismertetni Dessewffy Emil rövid országgyűlési szerepléséből, két olyan vitaszituációt, amelyben a gróf legfőbb vitapartnere az ellenzék egyik meghatározó szereplője, báró Eötvös József volt. A közéletben addig főként nemzetgazdasági kérdésekben megnyilatkozó Dessewffy a napirendre kerülő konkrét ügyek kapcsán immár közjogi-alkotmányos elképzeléseit is kifejthette, előrevetítve azt a polémiát, amelyet 1844 nyarától az általa irányított Budapesti Hiradó a centralisták által szerkesztett Pesti Hirlap pal fog folytatni immár a nyilvánosság egy másik színterén. 7 3 Gróf Dessewffy Emil közéleti szereplésének korai szakaszáról részletesebben lásd Mázi Béla: Des sewffy Emil politikai pályája az 1840-es évek közepéig. Bölcsészdoktori disszertáció. 1989. Kézirat. Egyetemi Könyvtár Kézirattár Kd 7439. A fontolva haladó újkonzervatívokról lásd Dénes Iván Zoltán: Az önrendelkezés érvényessége. (Nemzet és emlékezet) Bp. 1988., Uő: Közüggyé emelt kiváltságőrzés. A magyar konzervatívok szerepe és értékvilága az 1840-es években. Bp. 1989., valamint Andics Erzsébet: Metternich és Magyarország. Bp. 1975. 4 Deák Ferencz beszédei 1842–1861. Összegyűjt. Kónyi Manó. 2. bővített kiadás II. Bp. 1903. 181. 5 Wertheimer Ede: Új adatok a magyar ó-conservatívok történetéhez. II. Történeti Szemle 5. (1916) 98. 6 Uo. 7 Ennek bizonyos aspektusairól újabban lásd Gábori Kovács József: A centralista Pesti Hirlap politikai stratégiái 1844–1847. (Irodalomtörténeti füzetek 176.) Bp. 2016.
