Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Vaderna Gábor: Dessewffyek. A konzervativizmus három útja
VADERNA GÁBOR 493 támogatása-finanszírozása is kötelessége, s e tevékenységhez egyénileg a megfelelő erényekkel is rendelkeznie kell.43 A 19. századra azonban nem ez volt, ami Sonnenfels elképzeléseiből a legmélyebben beépült a konzervatív gondolkodásba, hanem inkább az, hogy olyan törvényeket kell megalkotni, melyek garantálják, hogy az állampolgárok egymással békességben, hazájuk szeretetében éljenek. A liberális politika konzervatív kritikája a társadalmi rend felforgatására vonatkozott, s e kritika leghatékonyabb eszközeként a törvényességre való állandó hivatkozás kínálkozott. 44 A Dessewffy Emil körül alakuló konzervatív párt a negyvenes évek derekára egyértelművé tette, hogy az arisztokráciát azonosítja a nemesség egészével, azaz egyfelől azt állítja, hogy a főrangúakat ért kritika (nem hajlandóak részt venni a közteherviselésben) az egész nemesség kritikája, s ilyenformán a főrangúak elleni minden egyéb kritikát (például nem érdemeik alapján nyertek kiváltságokat) elutasít, másfelől – az előbbivel látszólagos ellentmondásban – a nemesi jogegyenlőség tézisét is elveti, amennyiben a vagyon alapján állítana fel hierarchikus struktúrát (ezzel csökkentendő a vármegyék politikai képviseletét). 1846-ban például ezt olvassuk a Budapesti Hiradó vezércikkéhez írott főszerkesztői kommentárban: „csupán azért vagyok politikai nézeteimben aristokrata, mert történetesen Magyarországon születtem, hol nem csupán alkotmányi, hanem a mi sokkal több fontosságu, nemzetiségi érdek kivánja, hogy fennmaradjon az aristokratia. Az én okoskodásom e tekintetben igen egyszerű: mint elvitázhatlan tényt állítom, hogy az alkotmányhoz ’s magyar nemzetiséghezi ragaszkodás, és azon anyagi és szellemi képesség, ezen érzelemnek és hűségnek gyakorlati nyomatékot adni, a jelen pillanatban, daczára minden elkorcsosulásnak és fonákságnak, egyéb néposztályok felett leginkább a nemességben (aristokratia alatt mindig a nemesség öszvegét értem) van kifejlődve, ’s benne létezik legnagyobb elevenségben. Nem szabad és nem kell tehát egy illy osztály alá vágni a fát. Minden olly változtatás, melly ezen nyomaték 43 Erről lásd Kökényesi Zsolt: Kiváltságosok az állam és a közjó szolgálatában. Joseph von Sonnenfels nemesség koncepciójáról. Aetas 28. (2013) 3. sz. 60–91. 44 A kameralizmushoz és a Sonnenfels-hatáshoz lásd még Hans Erich Bödeker: Das staatwissenschaftli che Fächersystem im 18. Jahrhundert. In: Wissenschaften im Zeitalter der Aufklärung. Aus Anlass des 250 jährigen Bestehens des Verlages Vandenhoeck und Ruprecht. Szerk. Rudolf Vierhaus. Göttingen 1985. 143–162.; Madarász Aladár: Kameralizmus, történelmi iskola, osztrák gazdaságtan. Három váz lat a német és osztrák közgazdasági diskurzus történetéből. Közgazdasági Szemle 49. (2002) 838–843.; László Kontler: Polizey and Patriotism. Joseph von Sonnenfels and the Legitimacy of Enlightened Mo narchy in the Gaze of Eighteenth-Century State Sciences. In: Monarchism and Absolutism in Early Modern Europe. Szerk. Cesare Cuttica – Glenn Burgess. London 2012. 75–90.; Legutóbb Hőnich Henrik ennek a nyomait már az 1790-es években azonosította. Lásd Hőnich Henrik: „Közönséges bol dogság” és „közjó”. Fogalomhasználatok Osvald Zsigmond Az igaz hazafi című művében. Történelmi Szemle 58. (2016) 505–518., különösen 510–511.
