Századok – 2017

2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Vaderna Gábor: Dessewffyek. A konzervativizmus három útja

DESSEWFFYEK. A KONZERVATIVIZMUS HÁROM ÚTJA 492 Kossuth Lajossal vitatkozik, akkor nagyon hasonló alapról érvel, mint apjának híres Taglalat a: a nagybirtokra azért van szükség, mert a „fekvő birtok” jelen ­ti azt az alapot, mely megvédi a nemzetet a szélsőségektől.40 Az a momentum azonban, hogy ezt az érdemarisztokrácia koncepciójával kapcsolja össze (a ne­messég egykori érdemeiért nyerte el birtokait, így azok elidegeníthetetlenek tőle), némi hangsúlyeltolódást is jelent. Dessewffy Józsefnél ugyanis az érdem nem pusztán a szerzésre koncentrálódott, hanem magától értetődően jelentett olyan morális felelősséget is, ahol a hazafias kötelességek elvetése ezeknek az érdemeknek a visszavonásával is járhat.41 Azáltal, hogy az 1840-es évek konzer ­vatívjai a birtokosokat érintő morális kötelességek helyett immár a radikálisok törekvéseinek mindent felforgató immoralitásával érvelnek, magától értetődő­nek veszik, hogy a szerzés során tanúsított erénydús magatartás öröklődik az utódok helyzetében. Ez persze részben taktikai elem, a negatív érvelés ugyan­akkor – nyilván az anarchiától való félelem súlya alatt – elfedte, hogy nincs mit kezdeni a birtokot tulajdonló, ám arra érdemtelen nemesekkel. A Dózsa György történeti megítélése vagy az inszurrekció nem is olyan régi eseményei­nek értékelése körüli viták (az ellenzékiek sokszor sarkos értelmezései) éppen ezt a dilemmát élezték ki és tették transzparenssé. 42 A morális érvkészlet paradoxona: a felmerülő kérdéseket (a nemesi adózás, a kötelező örökváltság) a legitimitás oldaláról lehetett a leginkább megragadni, ám erről az oldalról, a pozitív jog oldaláról vajmi keveset lehetett mondani a rendi tradíció hagyományos erénykészletéről. Ezt a változási folyamatot persze nem feltétlenül csak a magyar politikai viták, a vitafelek stratégiájának kontex­tusában érdemes vizsgálni. E váltás ugyanis szorosan összefügg azzal is, hogy a hivatalt vállaló főrangúak immár a Sonnenfels nevével fémjelzett kameralis­ta államigazgatásba épültek be, mely egyre távolabb került a vármegyei szer­kezetre épülő rendi politikától. Ismeretes, hogy Sonnenfels – Montesquieu­höz hasonlóan – a leghatékonyabb államformának a monarchiát tartotta, s úgy gondolta, hogy a nemességnek komoly felelőssége van az állam irányí­tásában, a katonáskodás mellett a kereskedelem előmozdítása vagy a kultúra 40 Gr. Dessewffy Aurél: Nyilatkozat és igazolás. Világ, 1841. november 24. 411–414. A vita elemzésére lásd Dénes I. Z.: Közüggyé emelt i. m. 40–43. 41 Például arról a veszélyről, sőt megállítandó folyamatról, hogy az arisztokrácia kakokráciává válik (ti. ’elzüllik’) lásd Desewffy J.: A’ „Hitel” czímű munka’ Taglalatja i. m. 190.; Comes J. Desewffy: Votum se ­paratum i. m. 32. §. 42 A kérdéshez lásd Kulin Ferenc: Hódíthatatlan szellem. Dózsa György és a parasztháború reformkori megítéléséről. Bp. 1982.; Szilágyi Márton: Kisfaludy Sándor és az 1809-es inszurrekció emlékezete az 1840-es években. In: Uő: Hagyománytörések. Tanulmányok az 1840-es évek magyar irodalmáról. Bp. 2016. 201–214.; Szilágyi Márton: A Dózsa kép az 1840-es évek magyar irodalmában. In: Uő: Hagyo ­mánytörések i. m. 215–224.

Next

/
Thumbnails
Contents