Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Vaderna Gábor: Dessewffyek. A konzervativizmus három útja
VADERNA GÁBOR 491 nehéz megítélnünk, talán írás- és vitakészsége nem volt olyan magas színvonalú. 37 Mindenesetre Emil más tekintetben is eltért Auréltól, s ez a strukturális eltérés már önmagában hordozhatta az ő konzervativizmusának, ha nem is politikai értelemben vett, de eszmetörténeti súlytalanságát. Két ilyen szempontot adok meg: az egyik az arisztokrácia megítélésének kérdése, a másik egy gazdaságpolitikai kérdés. Megjegyzem, mind a két kérdésben elfoglalt álláspont szorosan összefügg a konzervatív politikai erők intézményesülési folyamatával, így Dessewffy Emil álláspontja (az általa írt és aláírt szövegek) tartalma sokszor nehezen választható el mások (párttársai) állásfoglalásaitól, míg apja és bátyja még jóval individuálisabb formában nyilatkozhatott meg. Az arisztokrácia szerepének megítélésében Dessewffy József azon az állásponton volt, hogy főrangúnak lenni voltaképpen ugyanolyan intézmény, mint a többi. Az arisztokratáknak kötelessége megfelelni a szerepnek, amit a történelem rótt rájuk, s éppen ők azok, akiknek anyagi és neveltetésükből származó műveltségi fölényüket arra kell fordítani, hogy a többi nemzeti intézmény és a jogrend stabilitását garantálják. Széchényi Ferenc vagy Festetics György tevékenysége szinte adódik ezen arisztokratizmus modelljeként, de Széchenyi István vagy maga Dessewffy József is jó példa lehetne. Lényegében ezzel az eszménnyel még Dessewffy Aurél is egyetértett, legalábbis egy ismeretlen arisztokrata asszonyhoz írott nevelési tanácsadó munkája erről tanúskodik.38 Apa és fia itt azonos állásponton voltak: az arisztokrácia züllését39 meg kell állítani, s valamilyen formában a jó útra kell terelni őket. Az apa felfogásában azért, hogy időben is kiterjedő társadalmi beágyazottságuk okán mértéket szabjanak, Aurél felfogásában pedig azért, hogy az arisztokrácia példát mutasson. Amikor 1841-ben a „szabad föld” jelszavával a kötelező örökváltság mellett kampányoló 37 A szabadelvű Lónyay Menyhért Eötvös Józsefnek írott emlékezésében, melyet Dessewffy Emil halála után vetett papírra segítendő Eötvös készülő emlékbeszédét, például kiváló íróként és nagy gondolkodóként emlékezik az Akadémia egykori elnökére. Lásd Lónyay Menyhért visszaemlékezése Dessewffy Emilre i. m. 312–323. Bár ez a forrás személyes emlékeket elevenít fel, annyit mindenesetre megmutathat, hogy a kortársak között nem mindenki volt olyan lesújtó véleménnyel Dessewffyről, mint az utókor. A Világ és a Budapesti Hiradó sajtótörténeti szerepe is további kutatásokat igényelne. Ha nem pusztán a politikai vezércikkeket vesszük, utóbbinak szerkesztősége és szerzői gárdája nem tűnik gyengének. Dessewffy Emil mellett Császár Ferenc irányította a lapot, melynek tudományos rovatát Toldy Ferenc, fővárosi rovatát pedig Nagy Ignác szerkesztette. A korabeli sajtóviszonyok megítélése azért is rendkívül nehéz, mert vajmi keveset lehet tudni arról, hogy kik, milyen társadalmi környezetből érkezvén és hányan olvasták a lapot, s ha olvasták, miként vélekedtek cikkeiről. Lásd Dénes I. Z.: Közüggyé emelt i. m. 88–89. 38 Ez a szövege is németül jelent meg először. Lásd Aurel Dessewffy: Fragmente eines Erziehungs-Planes [1835]. In: Aus den Papieren des Grafen Aurel Dessewffy i. m. 1–24. Magyarul lásd Dessewffy Aurél: Töredékgondolatok egy nevelési tervezet felől. In: Gróf Dessewffy Aurél összes művei i. m. 304–321. 39 Mindenképpen beszédes a züllő nemesség irodalmi reprezentációjának gazdagsága. Lásd Sándor István: Író és társadalom. Fejezet a magyar felvilágosodás irodalomtörténetéből. I. rész: Főúr és nemes Bp. 2012. 210–216.
