Századok – 2017
2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Vaderna Gábor: Dessewffyek. A konzervativizmus három útja
DESSEWFFYEK. A KONZERVATIVIZMUS HÁROM ÚTJA 490 azonban nem adta volna át.)34 Ez azért nagyon fontos, mert az esküdtszéki bí ráskodás követelése az apa érvelésének még kulcsmozzanata volt, amennyiben az idősebb Dessewffy azt gondolta, hogy az esküdtek együttes mérlegelése és társalkodása, mintegy egymás ellenében garantálja a független ítélethozatalt (tudniillik szégyellnének nyilvánosan elfogultak lenni), míg az állam ezt nem így fogja fel. Apa és fiú között tulajdonképpen antropológiai felfogásukban mutatkoztak különbségek: az apa úgy gondolkodott, hogy az emberek folyamatos társalgása garantálja a mértékre szabott középutas döntéseket, s a magyar rendi intézményrendszert is a társalkodás ilyen helyszíneiként fogta fel. Fia azonban ezt már egészen másként látta, amennyiben szerinte az emberek véleményeinek ütközése nem vezet spontánul a fejlődéshez, mert az ember hajlamos vágyainak engedni, s az állam feladata az, hogy állampolgárait a fejlődés útjára terelje. 35 Hogy a kisebbik fiú, Emil e kérdésekben miként vélekedett, nem igazán tudjuk, mivel ő sokáig otthon lakott szülei környezetében, még csak levelezésük sem maradt fenn, hogy az atya intéseiből rekonstruáljuk eszmei kilengéseit. Aurél halála után Emil is a közpályára lépett, mintegy átvette bátyja üresen hagyott szerepét a konzervatívok vezéreként. Hogy Emil inkább bátyja antropológiai álláspontját képviselte, kiderül, ha Aurélról írott életrajzát az apa fiáról írott emlékezésével vetjük össze. Míg Dessewffy József Aurél államférfi erényeinek túlzott megjelenéséből vezeti le a mérték elveszítését, s ebből fia korai halálát (az imént elemzett antropológia jegyében), addig Emil jóval később, 1857-ben már a politikai zseni alkalmazkodóképességét méltatja Aurélban, aki képes lehetett volna vezetni, alakítani, nevelni nemzetét. (A teremtő zseni elképzelése pedig nem éppen konzervatív elképzelés: Emil elbeszélésének sajátos paradoxona, hogy bátyja olyan politikai nyelvet teremtett meg , melynek legitimációja az évszáza dos kifejlésben áll.) 36 Dessewffy Emil megpróbálta átvenni bátyja örökségét, ám Aurél a mindössze neki adatott négy év alatt maradandóbb nyomot hagyott a magyar politikatörténetben, mint testvére a forradalomig rendelkezésre álló öt év alatt. (Hogy a forradalom alatt és után mi történt, azt ebben a munkámban nem kívánom elemezni.) Talán Emil kisebb tehetség volt bátyjánál, ezt ma már 34 A büntetőjogi reform kiterjedt irodalmáról lásd Varga János: Deák és az első magyar polgári bün tetőrendszer tervezete. Zalaegerszeg 1980. A Dessewffyre vonatkozó részleteket összegyűjtötte Dénes I. Z.: Közüggyé emelt i. m. 48–50., 79–81. 35 E különbséget úgy is felfoghatjuk, mint a felvilágosodás eszméihez való két eltérő viszonyt – de ez egy másik vita, ami messzire vezetne. 36 Az emlékezések helyeit lásd Gróf Dessewffy József Császár Ferencnek, 1842. november. In: Gróf Dessewffy József levelei i. m. 298–311.; Dessewffy Emil: Jellemrajz. In: Koszorú gróf Dessewffy Aurél emlékének. Fűzék tisztelői és baráti. Pest 1857. 1–48.
