Századok – 2017

2017 / 3. szám - KONFERENCIA GRÓF DESSEWFFY EMIL HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL - Vaderna Gábor: Dessewffyek. A konzervativizmus három útja

DESSEWFFYEK. A KONZERVATIVIZMUS HÁROM ÚTJA

482

ma már közismert. (Az apa talán nem is értesült róla, ám mi tudjuk, hogy Aurél már 1839-ben memorandumban foglalta össze egy lehetséges konzervatív politika vázlatát Metternich számára.4

) Inkább az a meglepő, hogy az apa egyáltalán ellátogatott az udvarba, s ott még fogadták is. Annyi év állhatatos kritika után, mely az udvar politikája ellen irányult, az ötszörös diétai követ, aki rendre felszólalt kulturális (például a magyar tudós társaság szükségessége) vagy gazdasági sérelmek ügyében5

(az első devalváció idején a magyar sérelmek talán legaktívabb szószólója volt ő), az a Dessewffy, akit Bécsben olyan veszélyes alaknak tartottak, hogy évtizedeken át francia nyelvű családi levelezését is rendre felbontották;6

az a Dessewffy, aki ugyan nem keveredett bele a jakobinus összeesküvésbe (éppen itáliai tanulmányúton járt akkoriban, talán ezért úszhatta meg), de aki feltűnően jó kapcsolatot ápolt egykori jakobinusokkal és szabadkőművesekkel – ez a Dessewffy meghatódik, hogy uralkodója elé járulhat.

Hogyan történhetett ez? Erre a kérdésre létezik a magyar historiográfiában egy olyan válasz, miszerint Dessewffy József a Hitel

-vitáig egy derék ellenzéki ha

zafi volt, ám az 1830-as években valami megváltozott körülötte, s gróf Széchenyi István és a liberális reformellenzék ellen fordult. Abban persze eltérnek az ezzel kapcsolatos elbeszélések, hogy miért állt át: ez szükségszerűen következett a sérelmi politika kimerüléséből, vagy pedig Dessewffy ténylegesen elárulta ifjúkora eszméit?7

Folytonosság vagy fordulat ismert kérdése merülhet itt fel. Ám nem 4 A memorandum részletei eredetileg megjelentek Aurel Dessewffy: Fragmente aus einem Aufsatz über den bevorsiehenden ungarischen Landstag. In: Aus den Papieren des Grafen Aurel Dessewffy gesammelt und herausgegeben durch einige seiner Freunde und Gleichgesinnte. Erster Band. Vermischte Aufsätze und Bruchstücke aus Briefen 1835–1842. Pesth 1843. 71–86. Magyarul lásd Dessewffy Aurél:

Elmélkedés a megnyíló országgyülés felől. In: Gróf Dessewffy Aurél összes művei. S. a. r., életrajzzal és jegyzetekkel ellátta Ferenczy József. Bp. 1887. 201–212. (E szövegközlések nem említik a szöveg eredeti műfaját, s minden bizonnyal az erre utaló nyomokat törölte az első kiadója – aki feltehetően Dessewffy Emil volt.) Értelmezéséhez lásd Varga János:

Helyét kereső Magyarország. Politikai eszmék és koncepciók az 1840-es évek elején. Bp. 1982. 9–24; Dénes Iván Zoltán:

Közüggyé emelt kiváltságőr

zés. A magyar konzervatívok szerepe és értékvilága az 1840-es években. Bp. 1989. 31–36.

5 Ehhez lásd Wertheimer Ede kis könyvecskéjét. Wertheimer Ede:

Az

1811/12-iki magyar országgyűlés. Bp. 1899. passim. Lásd még Dessewffy József diétai felszólalásának szövegét: Declaratio Comitis Josephi Deseőffy tempore ablati in Diaeta, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattára (a továbbiakban: MTA KIK Kt.), Ms 10.230/ö. Utóbb a Hitel-vitában való részvétele is jórészt a devalvációval kapcsolatos sérelmi álláspont ismétlésére épült. Lásd Gróf Desewffy Jó’sef:

A’ „Hitel” czímű munka’ Taglalatja. Kassán 1831.

6 Ehhez lásd Takáts Sándor:

A

posta a kémrendszer szolgálatában. In: Uő: Kémvilág Magyarországon.

Bp. 1980. 65., 71–72.

7 A probléma persze az, hogy időben lineárisan nem állítható össze egy fabula. Figyelemre méltó, hogy a Dessewffyvel kapcsolatos leírások többnyire a szüzsé variálásával próbálták meg e feszítő ellentmondást feloldani, s Dessewffy különböző arcait helyezték egymás mellé. Lásd például Toldy Ferenc:

Gróf Dessewffy József. In: Uő:

Magyar költők élete. Második kötet.

Pest 1871. 137–147.; Uő:

Gyászbeszéd Gróf Dessewffy József felett. In: Toldy Ferenc irodalmi beszédei. Első kötet. Gyász- és emlékbeszédek 1833–1855. Pest 1872. 85–89; Ferenczy József:

Gróf Dessewffy József életrajza.

Bp. 1897.; Grusz Lipót:

Dessewffy József gróf. Kassa 1917.; Az

életrajzi hagyomány értelmezéséhez lásd Vaderna Gábor: A

nagy