Századok – 2017
2017 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Arday Lajos: Nemzetállamok és kisebbségek. Történelem és identitás Közép-Európában (Izsák Lajos)
TÖRTÉNETI IRODALOM 474 helyzetét, kultúráját, életművének kiemelkedő vonulata továbbá az erdélyi magyarság jogi, társadalmi helyzetét bemutató kilenc könyv és kisebb terjedelmű írás. Terjedelmes tanulmányban foglalta össze a dél-tiroli autonómia létrejöttének folyamatát és tanulságait, ez ugyanis példaértékű lehet számunkra a szomszédos országokban élő magyar nemzetrészek problémáinak rendezésében. A területi autonómia földrajzilag és közigazgatásilag meghatározott területen érvényes kisebbségi jogok összessége. Az állam bizonyos jogosítványokat a kisebbségi területi autonómia önkormányzatára ruház át, s így az ott élő lakosság többé-kevésbé önálló életet élhet. „A siker elengedhetetlen feltétele – szögezi le Joóval egyetértésben Arday (Joó társszerzőként legtöbb munkáját Arday Lajossal írta – I. L.) – a kisebbség egyetlen pártban megjelenített politikai egysége és az anyaország szilárd és következetes védőhatalmi támogatása. Fontos tényező még a közös történelmi múlt, a hasonló vagy azonos gazdasági–társadalmi helyzet és vallás. Az alkotmányos–politikai rendezés módozatai lehetnek: területi decentralizáció, önkormányzat; hatalomlebontás, -megosztás (devolution); hivatalos kétnyelvűség; regionális, határokon átnyúló együttműködés. A legfontosabb azonban a többség és kisebbség közötti bizalom, a kölcsönös félelem és gyanakvás, sőt ellenségeskedés fokozatos felszámolása” (276.). Arday Lajos külön tanulmányban elemzi a kisebbségek és a biztonság problémáit Kelet-Közép-Európában, előrebocsátva ama meggyőződését, hogy a térségben a legnagyobb veszélyt, a legerősebb destabilizáló tényezőt a gazdaság összeomlása jelenti, annak minden negatív, sőt tragikus hatásáival – az ipari és mezőgazdasági termelés jelentős, 30–50%-os csökkenése, a kivitel visszaesése (elsősorban a nagy és kevésbé igényes szovjet piac összeomlása folytán), infláció, korábban elképzelhetetlen méretű munkanélküliség, elszegényedés, gazdasági menekültek és hajléktalanok tömegeinek megjelenése – együtt, e cikkében elsősorban a nemzeti, kisebbségi és emberi jogi vonatkozásokat fejti ki részletesebben. A második világháború után a szövetségesek teljes egyetértésben elutasították a kisebbségek kollektív (csoport) jogainak biztosítását, így az ENSZ-határozatokban és a nemzetközi jogban mindmáig csak az emberi egyéni jogok védelme szerepel. Ehhez járul az önrendelkezés elvének olyan általános értelmezése, amely nem érvényesíthető az ENSZ egy szuverén tagállamával szemben sem. Térségünkben – szovjet nyomásra és fenyegetés alatt – a nemzeti–kisebbségi–vallási problémákat, ellentéteket elnyomták és szőnyeg alá söpörték, illetve Lenin vagy Titó szellemében megoldottnak nyilvánították. Az elmúlt évtizedekben, különösen az 1980–1990-es évek fordulatait követően történt bizonyos elmozdulás a kisebbségek kollektív jogainak elismerése, autonómia-törekvéseik – legalábbis részleges – kielégítése irányában. A fentebb említett törekvések közül, rövid történelmi visszatekintéseket követően napjaink regionalizmus folyamatába illeszkedő autonómia iránti igényeit ismerteti. Kárpátalja lakossága az 1991 decemberi népszavazáson 78%-os arányban voksolt a különleges önkormány zatú közigazgatási terület létrehozása mellett. A helyi lakosság jó része támogatta a ruszinok nak mint az ukránoktól különböző etnikumnak az elismerését és az autonóm köztársasági státusz elnyerését. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség autonóm körzet kialakításáért küzd a tömbben élő, határ menti magyarság számára. Ennek központja a beregszászi