Századok – 2017
2017 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Arday Lajos: Nemzetállamok és kisebbségek. Történelem és identitás Közép-Európában (Izsák Lajos)
TÖRTÉNETI IRODALOM 475 járás lenne Beregszász székhellyel, amelyhez csatlakoznának a szomszédos ungvári, munkácsi és nagyszőlősi járáshoz tartozó, de összefüggő tömböt alkotó magyarlakta települések. Ezek a törekvések – mint tudjuk – zátonyra futottak. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének háromlépcsős autonómia-tervezetét 1991 októberében dolgozták ki és 1992 áprilisában fogadták el. A Vajdaság a Milosevics-rezsim által megnyirbált önállóságát nem nyerte vissza, a VMDK természetesen továbbra is kiáll a tartomány korábban biztosított autonóm státusának helyreállításáért. Szlovákiában több politikai párt is képviseli az ott élő magyarságot. Az országban nem létezik a kisebbségi autonómia semmilyen formája, az alkotmány kimondottan a nemzetiségi kisebbségekhez tartozó személyek megfogalmazást használja, azok kollektívái nem minősülnek államalkotó közösségnek. A szlovákiai magyarságot képviselő pártok így arra az álláspontra helyezkedtek, hogy nem a kisebbségi jogok tiszteletben tartásáért, hanem a szlovákiai magyarságnak mint nemzeti közösségnek, a szlovákkal egyenrangú államalkotó társszervezetnek az elismertetéséért kell küzdenie. Románia jogrendszere sem ismeri a kisebbségi autonómia fogalmát, kulturális autonómia formájában sem. Alkotmányuk szerint Románia szuverén és független, egységes és oszthatatlan nemzetállam, ami jelenleg kizárja a területi autonómia fogalmának beillesztését a román jogrendszerbe. Az RMDSZ és a nemzeti kisebbségek politikai pártjai folyamatosan szorgalmazzák e rendelkezés megváltoztatását. Az RMDSZ 1993. november 18-án benyújtott törvénytervezete a nemzeti kisebbségekről és autonóm közösségekről foglalta össze a romániai magyarság igényeit. A vita azóta is tart. A határon túli magyarság folyamatos autonómia iránti igénye – közel egy évszázada – állandó aktuálpolitikai kérdés, változó realitás mellett. Gondoljunk csak napjaink ban a Székelyföldön megvalósítandó területi autonómia problémáira. A gyűjteményes kötet elméleti, módszertani cikkek és történelmi tanulmányok mellett politológiai írásokat is tartalmaz. Ezek a munkák a közelmúlt eseményeit, így a nyugat-európai és a kelet-közép-európai országok külpolitikai–gazdasági kapcsolatait, a Balkántérségben és Ukrajnában bekövetkezett történelmi változásokat (Nagy Szerbia helyett Nagy Albánia?; Ukrajna történelem, etnikum, identitás, geopolitika; A független Koszovó: stabilitás vagy láncreakció? stb.), valamint Magyarország szomszédsági kapcsolatainak alakulását – tekintettel a schengeni követelményekre – mutatják be, illetve elemzik. Végül a szerző két szubjektív magántörténelmi emlékezést közöl, benne részletesen leírja azt a rögös utat, amelyet egy Nyíregyházán született, tisztviselő családból származó értelmiséginek a második világháború utáni Magyarországon végig kellett járni ahhoz, hogy szakmájában elérje a legmagasabb tudományos fokozatot, s egyetemi katedrához jusson. A kötet öt angol nyelvű összeállítással-fordítással zárul. Arday Lajos, az itthon és külföldön is ismert és számon tartott történész, politológus, 80. születésnapjára összeállított kötetében arra törekedett, hogy az elmúlt 25 esztendőben megjelent írásainak teljes keresztmetszetét mutassa be. Ez nem volt könnyű feladat – a kötet sem könnyű olvasmány – ebből származik az is, hogy a munka itt-ott egyenetlen. Vannak részletesen, levéltári forrásokkal, szakmailag precíz jegyzetekkel ellátott tanulmányok, vannak olyan írások, ahol pusztán gondolatot vet fel és röviden elemez, s vannak tényszerű közlések.
