Századok – 2017
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tamás Ágnes: Karikatúrák a propaganda szolgálatában (1939–1944)
TAMÁS ÁGNES 413 A semleges Jugoszlávia élclapja némileg másként közelített a háború és az önreprezentáció témájához. Mindkét szövetségi blokk meghatározó országait bemutatta az ádáz harcok közepette, mégis a hangsúlyt egyrészt a haditechnikai fejlődésre, s ezáltal a még nagyobb mértékű pusztításra, másrészt a balkáni országokban honoló békére, azok semlegességére helyezték.18 A belgrádi élclap nemcsak büszke volt országa ne utralitására, hanem gyakran ábrázolta a többi semleges ország helyzetét is, melyek – megítélése szerint – kiszolgáltatottak voltak a hadviselő felek kénye-kedvének. Magyarországi revízió és a kisantant országai A korszak magyar önképéhez szorosan kapcsolódott a trianoni békeszerződés – teljes – területi revíziója utáni vágy, melyet a hivatalos propaganda még a dokumentum aláírása előtt elkezdett hirdetni, majd e tétel a magyarság hétköznapi életének szerves részévé vált; látványos akciókat generált ugyan, de a gyakorlati megvalósításra a két világháború között egyre kevésbé mozgósított.19 Az önkép és a revízió kapcsolatát mutatják a már fentebb tárgyalt képek is, de ezek mellett még kétféle rajztípuson lelhetők fel e témához tartozó figurák, motívumok. Egyrészt azokon, amelyek egy-egy terület visszaszerzésének megünnepléséről tudósítottak, másrészt a kisantant országait degradáló karikatúrákon. E torzrajzok sem előkép nélküliek, hiszen a két világháború között a magyar humoros sajtóban végig ellenségként tekintettek ezekre az országokra, ahogy a kisantant országainak vicclapjaiban is folyamatosan jelen volt a magyarellenesség és az antirevizionizmus.20 Az első típus ra példa, amikor Észak-Erdély, Székelyföld és a Partium visszacsatolásáról (1940. 18 Még a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság megalakulása előtt deklarálta Szerbia, hogy az új balkáni állam fő feladata a béke biztosítása az adriai- és a földközi-tengeri régióban, s ennek (vélt) eredményeit igyekeztek propagálni karikatúrákon is. Bíró László: A jugoszláv állam, 1918–1939. Bp. 2010. 85–86. 19 A revíziós propagandásról és annak hétköznapi megjelenési formáiról lásd Zeidler Miklós: A revíziós gondolat. Pozsony 2009. 230–267. 20 Lásd például a zágrábi Koprive című élclap arról készített karikatúrát, hogy Benito Mussolini és Bethlen István együtt készülnek háborúra Jugoszlávia ellen. Koprive, 1927. márc. 26. 193. A kép azon jugoszláv aggodalmaknak adott hangot, hogy mind Olaszország, mind pedig Magyarország felléphetett az országgal szemben területi igényekkel. A prágai Humoristické listy kifejezetten agresszívnek, militaristának ábrázolta a magyarokat például azon a képén, melyen a magyar figura a csehhel békésen beszélget a Magyarországot szimbolizáló ház előtt, majd hirtelen katonák törnek rá a cseh alakra, akiket János bíztat a támadásra, s közben káromkodik. A verbális agresszió tovább erősíti a kép üzenetét, s még ellenszenvesebbé teszi a magyart. Humoristické listy, 1928. jan. 27. 74.
