Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: A fajvédő párttól a nemzeti radikalizmusig. Bajcsy-Zsilinszky Endre pályaképe 1926 és 1931 között. I. rész
BARThA ÁKOS 379 lenne szüksége a zárt számra, ám a magyar társadalmat kettős függőség gyötri: a köztisztviselők függnek a kormánytól, a magántisztviselők pedig a „teljesen zsidókézben lévő bankvilág”-tól, amire ránehezedik „a zsidó kapitalizmustól való egyetemes függőség”. A törvényi keretek lazításának következtében így szerinte „megrohamozza majd a mohó, a háborúban sokkal kevesebb embert veszített, a megszállt területről óriási számban idetódult, Galíciából ma is változatlanul özönlő, érvényesülésre és bosszúra szomjas zsidóság a magyar főiskolákat”. 120 Bajcsy-Zsilinszky zsidóságra vonatkozó nézeteit 1928 februárjában is megismételte. Véleménye szerint „mohó és vak uralomszomjuk [...] példa nélkül álló, évezredes beidegzettségű, tökéletes módszerekkel dolgozó vad és barbár imperialista akaratukat” pedig nagyfokú érzékenységbe burkolják. Ráadásul a zsidóság ahelyett, hogy örülne a numerus clausus, úgymond, antiszemitizmus-csillapító hatásának, a gazdasági életben és immáron a parlamentben is újra megerősödvén ágál ellene, sajtójuk pedig „hatalmasabb, mint valaha volt”.121 A rendelkezést „te metve” elismerte, hogy az „nem ideális intézmény”, s legfőbb bajként egyedülvalóságát említette, hiszen ideális esetben „egész sora egészítette volna ki a további törvényhozási intézkedéseknek”. Így például „a nemzeti társadalom autonómiájának kiépülését” kellett volna támogatni a „tősgyökeres magyarság” megerősítéséért – vélekedett.122 Ez már kétségkívül a harmincas évek Bajcsy-Zsilinszkyjének beszédmódjára emlékeztető gondolat. Bármennyire sajátos jelenség is tehát a szabad-királyválasztó fajvédő politikus legitimista lapban közölt zsidóságkritikája, hiba lenne csupán erre az aspektusra szűkíteni reformnézeteit. hiszen fent idézett zsidóellenes cikkében „az autonóm társadalmi szervezkedést” jelölte meg a „magyar nacionalista társadalom” egyetlen járható útjának.123 1927 őszén pedig Klebelsberg kultúrfölény-koncep cióját kritizálva „a gyakorlati életpályák, a testi munka, a magasabb rendű munkás- és munkavezetői pályák, ipar, kereskedelem, kertészet, intenzív földmívelés” 120 Bajcsy-Zsilinszky Endre: Papírforma és valóság. Magyarság, 1927. november 23. 1–2. 121 Bajcsy-Zsilinszky Endre: A numerus clausus és a zsidók. Magyarság, 1928. február 21. 1. Vö. Vonyó József: Zsilinszky és a zsidókérdés. In: Jobboldali radikálisok Magyarországon, 1919–1944: tanulmányok, dokumentumok. Szerk. Vonyó József. Pécs 2012. 56–71. A zsidósággal kapcsolatos averzióihoz hasonlóan a Népszövetség – és általában az integrációs modellek – iránti ellenszenve is változatlan. Vö. Bajcsy-Zsilinszky Endre: „Európai kultúráramlatok”. Magyarság, 1927. december 29. 1–2.; Bajcsy-Zsilinszky Endre: A nagy pör. Magyarság, 1928. január 19. 1. 122 Bajcsy-Zsilinszky Endre: Epilógus. Magyarság, 1928. március 1. 1. 123 Bajcsy-Zsilinszky Endre: A numerus clausus és a zsidók. Magyarság, 1928. február 21. 1.
