Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Bartha Ákos: A fajvédő párttól a nemzeti radikalizmusig. Bajcsy-Zsilinszky Endre pályaképe 1926 és 1931 között. I. rész
A FAJVÉDŐ PÁRTTÓL A NEMZETI RADIKALIZMUSIG 380 felé igyekezett orientálni a „magyar középosztályt”.124 1928 februárjában ismét Klebelsberget és Bethlent kritizálta, mert, úgymond, nem nemzeti, csupán partikuláris érdekeket képviselnek, s a rendre hivatkozva „minden életrevaló gondolatot, tervet és szervezkedést” elfojtanak. Az „egykor oly szép, független és önérzetes magyar tisztviselői” rétegek ennek következtében korrumpálódnak, a szociális kérdés pedig „elsősorban rendészeti kérdéssé” silányodik, miközben olyan égető problémák maradnak elhanyagolva, mint a „színmagyar földmunkásság” és a „diplomás proletariátus” sanyarú helyzete, vagy éppen a „nemzeti honvédelem”. 125 Két héttel később ugyanakkor a kivándorlás kényes kérdését tárgyalta, a „betolakodó” „szemétnépek” („galiciánerek”, cseh munkások) ellen agitálva, s helyükbe hangsúlyosan magyar etnikumú tömegek betelepítése mellett kardoskodva. 126 Bajcsy-Zsilinszky ebben az időszakában került kapcsolatba a Bartha Miklós Társasággal (továbbiakban BMT). „Az 1925-ben javarészt székely eredetű egyetemi hallgatók és ifjú értelmiségiek által alapított Társaság 1928-ra levetkezte kezdeti önképzőkör-jellegét és hozzákezdett a földkérdés tanulmányozásához,” Szabó Dezső és Ady Endre munkásságát véve alapul.127 1928 tavaszától a BMT és az Előörs között eleinte kifejezetten intenzív kapcsolat alakult ki, a lap fiatal munkatársainak jelentős része ugyanis innen verbuválódott (Áfra Nagy János, Féja Géza, József Attila, Pintér Ferenc, Simon Andor, Lakatos Péter Pál, Fábián Dániel).128 A BMT-t jól jellemzi, hogy a korabeli rendőri jelentések szerzői sem tudták eldönteni, szélsőjobboldali vagy szélsőbaloldali szervezettel, esetleg a Galilei Kör utódjával állnak szembe, mindössze a radikálisnak minősíthető társadalomkritikát tudták azonosítani.129 A bizonytalanság nem feltétlenül a 124 Bajcsy-Zsilinszky Endre: „Áldatlan örökség”. Magyarság, 1927. november 15. 1. 125 Bajcsy-Zsilinszky Endre: Neokonszolidáció. Magyarság, 1928. február 10. 1. 126 Bajcsy-Zsilinszky Endre: Túlnépesedés. Magyarság, 1927. november 30. 1. Nézeteit az Előörsben is megismételte, még vitriolosabb hangnemben: „hol késik az a sarkantyús rettentő csizma, mely belerúgjon ezekbe az átkozott gézengúzokba, hogy a belük forduljon ki?! [...] Egy megfelelőbb idegenrendészeti rendszer szinte egy csapásra megszüntetné a munkanélküliséget.” – Bajcsy-Zsilinsz ky Endre: Védelmet követelünk a magyarság számára az idegen bevándorlókkal szemben. Előörs, 1929. január 19. 3. A témát egy héttel később nemzetközi kontextusban tárgyalta, idegenkatasztert, a vidéki rendőrhatóságok kiképzését, az idegenek alkalmazásának megszigorítását, a bevándorlás teljes megtiltását követelve. Bajcsy-Zsilinszky Endre: Védelmet követelünk a magyarság számára az idegen bevándorlókkal szemben. Előörs, 1929. január 26. 1–3. 127 Tasi József: József Attila Előörs-korszaka. Magyar Könyvszemle 97. (1981) 332–337. 128 Sebestény Sándor: A Bartha Miklós Társaság. 1925–1933. Bp. 1981. 208.; Tasi J.: József Attila i. m. 332–337.; Vigh Károly: Bajcsy-Zsilinszky Endre és József Attila. hitel 22. (2009) 4. sz. 83–88. 129 Sebestény S.: A Bartha Miklós Társaság i. m. 54.
