Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth-Barbalics Veronika: A magyar főrendiház választott tagjai
TóTH-BARBALIcS VERONIKA 339 felmentette Nagy- és Kisküküllő megye főispánsága alól,93 a következő évben az időközi választáson ismét képviselői mandátumot szerzett. A parlamentben a Mérsékelt Ellenzékhez, majd ennek utódjához, a Nemzeti Párthoz csatlakozott. 94 1885 után vállalt csak mandátumot gr. Pongrácz Károly (1832/1833–1897), aki a választott tagok közé kerülését és valószínűleg politikai karrierjét is a főrendiházi reformjavaslat tárgyalása során mondott beszédének köszönhette (korábban kevéssé volt aktív a főrendiházban).95 Pongrácz 1887-ben mérsékelt pártonkívüli, 1892-ben szabadelvű párti programmal lett képviselő, az egyházpolitikai törvények miatt azonban elhagyta a kormánypártot, az 1896. évi képviselőválasztáson nemzeti párti programmal indult, de alulmaradt a kormánypárti jelölttel szemben.96 Id. br. Bornemisza Károly 1887-től szabadelvű párti képviselő volt 1890-ig, amikor Szolnok-Doboka megye élére került (1902-ig volt a megye főispánja). 97 Gr. Batthyány Lajos a fiumei kormányzói állásról való lemondása után folytatta politikai pályáját a képviselőházban. 1896-tól a korszak végéig képviselő volt, először szabadelvű párti, 1904–1905-ben pártonkívüli 67-es (disszidens), 1905-től 1910-ig alkotmánypárti, majd ismét pártonkívüli programmal.98 Br. Fiáth Miklós a főispánságáról leköszönése után, 1896-ben került be a képviselőházba szabadelvű párti programmal. A ciklust kitöltötte, de még a következő választások előtt elhunyt.99 A választott tagok között olyanok is voltak, akik koráb ban képviselőként tevékenykedtek, de 1885 után már nem vállaltak mandátumot. Kubicza Pál 1848-ban a liberális „centrumhoz”, 1865–1867 között 93 Pál J.: Erdélyi főispánok 1890−1891. i. m. 1. rész 55. 94 Ogy. almanach 1897–1901. i. m. 131–132. 95 Gr. Pongrácz Károly hozzászólásában az eredeti törvényjavaslatról és a főrendek többsége által a bizottságban elfogadott kompromisszumról egyaránt elítélően nyilatkozott. Az ötven tag egyszeri választásáról úgy vélekedett, hogy az „gúnynak igen, de kárpótlásnak nem nevezhető”. A gazdag mágnásokat a szegényebb főnemesek cserbenhagyásával vádolta. FN 1884–1887. I. 1885. márc. 24. (27. ülés) 167−170.; Országgyűlés. Pesti Napló, 1885. március 24. (esti kiadás) 1. 96 Ogy. almanach 1887−1892. i. m. 285−286.; Ogy. almanach 1897−1901. i. m. 139.; Mikszáth Kál mán: Országgyűlés. [1890. máj. 29.]. In: Mikszáth Kálmán: cikkek és karcolatok. S. a. r. Rejtő István et al. (Mikszáth Kálmán összes művei 79.) Bp. 1962. XIX. 135−137.; Toth, A . : Parteien i. m. 301. Szalai Miklós gr. Pongrácz Károlyt a Beszterce ostroma „főhősének” nevezi, lásd Szalai M.: Főrendi házi reform i. m. 1335. Valójában a főhős modelljéül egyik rokona, gr. Pongrácz István szolgált. Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma. Egy különc ember története (http://mek.oszk. hu/00800/00899/00899.htm, letöltés 2016. okt. 27.) 97 Pál J.: Erdélyi főispánok 1890−1891. i. m. 2. rész 71–72. 98 Ogy. almanach 1910–1915. i. m. 228. 99 Ogy. almanach 1897–1901. i. m. 238.
