Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth-Barbalics Veronika: A magyar főrendiház választott tagjai
A MAGYAR FŐRENDIHÁZ VÁLASZTOTT TAGJAI 340 a Deák-párthoz tartozott, hasonlóan későbbi főispántársához, Szmrecsányi Dáriushoz. Rónay Jácint 1867-től 1871-ig (amikor Rudolf trónörökös történelemtanára lett),100 valamint hg. Esterházy Pál főispánná kinevezése előtt, 1869-től 1871-ig ugyancsak Deák-párti honatya volt. Gr. Berényi Ferenc (1818–1888) 1861-ben a Felirati Párt, 1865-től 1878-ig a Deák-párt, majd a Szabadelvű Párt képviselője volt.101 Gr. Pongrácz Ágoston (1841–1899) 1875–1878 közötti kép viselői működése során a Jobboldali Ellenzék, majd az Egyesült Ellenzék soraiban foglalt helyet.102 Megállapítható, hogy a főrendiházi tagságuk előtt vagy alatt képviselői mandátummal rendelkező választott tagok túlnyomó többségben kormánypártiak voltak (a 18 képviselő közül csak kettő volt 1885 előtt konzervatív vagy függetlenségi ellenzéki). Ez és a főispánok magas száma (az ötven választott tagból 12 korábbi, vagy 1885–1905 között hivatalban levő főispán volt) azt bizonyítja, hogy a választás során erőteljesen érvényesült a kormányzat érdeke. A választott tagok közül többen nemcsak képviselők, hanem – mint már érintettük – kormánytagok is voltak. A kormánypárti képviselői mandátum és a miniszterség gyakran együtt járt, ám egybeesésük nem volt törvényszerű. Előfordult, hogy a politikus a kormánytagság elnyerésekor főrendiházi tag volt, és hivatali ideje alatt csak később vagy esetleg egyáltalán nem szerzett képviselői mandátumot. Gr. Bethlen András 1890-től 1894-ig volt földművelésügyi miniszter: miniszteri kinevezése után csaknem öt hónappal szerzett képviselői mandátumot.103 Képviselői mandátumát a miniszterségről történt lemondása után is megtartotta, majd 1896-ban újra szabadelvű párti képviselőnek választották. 104 Bethlen korábban, főispánságát megelőzően is volt már képviselő: 1873-tól 1878-ig Deák-, majd szabadelvű párti, azután a kormánypártból kilépve disszidens, egyesült ellenzéki, 1881-től 1882-ig (főispánná való kinevezéséig) ismét kormánypárti képviselő volt.105 Az 1894. júniusban kultuszminiszterré kinevezett Eötvös Loránd 1894 októberében szerzett képviselői mandátumot, majd a tárcáról 1895 januárjában történt lemondása után tizenegy hónappal a képviselőségtől is 100 Ogy. almanach 1887–1892. i. m. 155. 101 Toth, A. : Parteien i. m. 226. 102 Toth, A. : Parteien i. m. 301. 103 Az 1887-dik évi szeptember hó 26-ára hirdetett országgyűlés képviselőházának irományai. I–XXXV. Szerk. P. Szathmáry Károly. (Az 1887-dik évi szeptember hó 26-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai) Bp. 1887−1892. XIX. 1890. okt. 1. (390. ülés) 4. 104 Ogy. almanach 1897–1901. i. m. 207. 105 Toth, A. : Parteien i. m. 226.
