Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth-Barbalics Veronika: A magyar főrendiház választott tagjai
A MAGYAR FŐRENDIHÁZ VÁLASZTOTT TAGJAI 334 a családból az örökös tagsági jogot (1895-től). A választott tagság élethossziglan szólt, míg az örökletes jog gyakorlásában birtokcsökkenés esetén a cenzus nem teljesítése következtében szünetelés következett be. Ennek ellenére hg. Esterházy Pál apja, hg. Esterházy Miklós elhunytát követően 1894-ben az évente több mint 300 000 forint föld- és házadót adózó hitbizomány birtokosaként örökös tagsági joga elismerését kérte, ami meg is történt.69 A többes tagsági jogosultság egyéb ként ritka volt a választott tagok között. Br. Bánffy Dezső, miután 1899-ben visszatért a képviselőházból, mint református főgondnok és mint főudvarmester is tagsági joggal rendelkezett, gr. Batthyány Lajost 1892–1896 között fiumei kormányzóként is hely illette a főrendiházban, br. Kemény Kálmán pedig 1912-től ugyancsak református főgondnokként is tag volt. A fiatal választott tagokhoz visszatérve megállapítható, hogy többen közülük már 1885-re saját jogon kiérdemelték a főrendiházi tagsággal való „jutalmazást”. Br. Batthyány Lajos 1883-tól Győr megyei és városi főispánként nagy buzgalommal végezte a helyi (elsősorban a városi) „hanyagságok és visszaélések kiirtását”. „Erélye, tapintatos viselkedése, buzgalma” „magára vonta a kormány figyelmét” és hozzájárult kilenc évvel későbbi fiumei kormányzóvá kinevezéséhez.70 A Tisza-kormány gr. Bethlen Andrásnak 1882-től Brassó megyében végzett főispáni tevékenységével való elégedettségét jelezte, hogy 1886-ban Szeben megye főispánságát is rá bízták. 71 Bethlen a Szapáry-kormány alatt még magasabbra emelkedett, földművelésügyi miniszter lett. Br. Eötvös Loránd 1871-ben (23 évesen) egyetemi magántanár, a következő évtől rendes tanár, majd 1878-tól a kísérleti fizika tanszékének vezetője volt. 1873-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1883-ban rendes tagjává választották. Közéleti pályafutása azonban 1885 után érte el csúcspontját, 69 Lásd hg. Esterházy Pál levelét a főrendiház elnökségének (1894. márc. 9.) és Szerencs János iroda igazgató válaszát (1894. márc. 12.) (Fogalmazvány). MNL OL K 5 Országgyűlési Levéltár. Főrendi ház. Hivatali iratok, 1894-33., 3. cs.; Az 1892. évi február hó 18-ára hirdetett országgyűlés főrendi házának irományai. I–XXIII. (Az 1892. évi február hó 18-ára hirdetett országgyűlés nyomtatványai) H. n. [Bp.] 1892–1896. (a továbbiakban: FI 1892–1896.) VIII. 411. sz. 444. Esterházy fiatalon elhunyt második felesége, Eugenia von croÿ-Dülmen (1854–1889) révén Frigyes főherceg sógora volt. Országgyűlési almanach 1897–1901. Rövid életrajzok a főrendiház és a képviselőház tagjairól. Szerk. Sturm Albert. Bp. 1897. (a továbbiakban: Ogy. almanach 1897– 1901.) 68. 70 Vasvármegye. Szerk. Sziklay János – Borovszky Samu. (Magyarország vármegyéi és városai. Magyarország monográfiája 24.) Bp. 1898. 593. 71 Pál Judit: Erdélyi főispánok a Tisza-korszak végén (1890−1891). 1−2. rész. Korunk 20. (2009) 3. sz. 54−62., 20. (2009) 4. sz. 67−76., 1. rész 68.
