Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth-Barbalics Veronika: A magyar főrendiház választott tagjai
TóTH-BARBALIcS VERONIKA 333 A választásnál további szempont lehetett, hogy tekintélyes főnemesi családok fiatalabb, már teljeskorú, de a 3000 forint földadó cenzus teljesítésére (még) nem képes leszármazottainak lehetősége legyen a főrendiházi tagságra. Ifj. gr. Erdődy István, hg. Esterházy Pál (1843–1898), ifj. gr. Huszár Károly (1859–1912), ifj. gr. Széchényi Imre (1858–1905), gr. Zichy Antal (1859–1921) sorolható a fiatalabb választott tagok csoportjába. A fiatal(abb) mágnások számának növelése nemcsak a főrendiháztól elvárt politikai nevelési funkció,67 hanem az intézmény a korábbinál várhatóan magasabb átlagéletkora miatt is jelentőséggel bírhatott. 68 Ám ha érvényesült is a fiatalítási szempont, nem volt alapvetően meghatározó: az ötven választott tag között csak tizenöt volt negyven év alatti. Közülük mindössze négyen voltak harminc év alattiak, igaz ez utóbbi korosztálynál a teljeskorúság 24 éves korhatárából következően, az 1884–1885. évi fokozott mértékű meghívó-kérés ellenére is, szűkebb volt a bázis, mint a többi életkori dekádnál. Tizenegy főrend megválasztásakor életének a harmincas, 15 főrend a negyvenes, hat az ötvenes, hét a hatvanas, nyolc pedig a hetvenes éveiben járt. A választott tagok derékhada tehát a főrendiház reformja során középkorú vagy annál idősebb nemzedékből került ki. A megválasztásukkor még negyven év alatti tagok fele már átvette a szülői örökséget, de az nem volt elég a cenzus teljesítéséhez, a többiek többnyire örökös tagsági jogukat a reform után is gyakorló apák egyetlen vagy legidősebb fiai voltak. Kivételt ez alól csak ifj. br. Huszár Károly (1859– 1912) és gr. Festetics Vilmos (1848–1931) képezett. Huszár Károly azonos nevű apja (1825–1895) 1884 őszén a főrendiház meghívott tagja volt, de a Szabadelvű Párt képviselője lévén nem jelent meg, a reform során bevezetett földadócenzust pedig nem tudta teljesíteni. Festetics az örökös tagsági jogát 1885 őszén is gyakorló gr. Festetics Dénes (1813–1891) (1885-ben a dégi ág seniora) fiatalabb fia volt. Apja elhunytát követően bátyja, Festetics Kálmán (1847–1928) gyakorolta 67 Vö. Pesti Sándor: Az újkori magyar parlament. (Osiris tankönyvek. Doktori mestermunkák) Bp. 2002. 59. 68 Lásd pl. a Pesti Napló azon fejtegetését, hogy a választott tagok halála után „csupa vén ember fog a padokban ülni”, ugyanis 3000 forint földadót rendszerint „csak az öreg urak fizetnek”. [cím nélkül]. Pesti Napló, 1885. március 25. (reggeli kiadás) 1. (vezércikk) Az előrejelzés helyességét mutatja, hogy a főrendiházra Mikszáth Kálmán 1887-ben „a temető előszobája”, Ady Endre 1902-ben a „múmiák háza” metaforát használta. Mikszáth Kálmán: A Podmaniczky könyve. [1887]. In: Mikszáth Kálmán : cikkek és karcolatok. S. a. r. Rejtő István et al. (Mikszáth Kálmán összes művei 74.) Bp. 1962. XIV. 16−18.; Ady Endre: A hétről. In: Ady Endre összes prózai műve. 2. Újságcikkek, tanulmányok. http://mek.oszk.hu/00500/00583, letöltés 2016. okt. 27. (A cikk eredeti megjelenése: Nagyváradi Napló, 1902. május 11.)
