Századok – 2017
2017 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Tóth-Barbalics Veronika: A magyar főrendiház választott tagjai
A MAGYAR FŐRENDIHÁZ VÁLASZTOTT TAGJAI 318 A főrendiházi reformtörvény és a választott tagok kérdése Tisza Kálmán miniszterelnök és belügyminiszter 1883-ban készült, a főrendiház nak mint felsőháznak szervezéséről című törvényjavaslatában Trefort tervéhez ha sonlóan az örökletes jog alapján tag főnemesek képezték a tagság legnépesebb csoportját és tagsági joguk gyakorlását földadó cenzus korlátozta. A javaslat szerint felsőházi tag lett volna a római katolikus, görög katolikus, görög keleti érsekek és megyéspüspökök, a pannonhalmi, a jászói főapát és az aurániai perjel mellett az izraelita felekezet egy – az egységes egyházszervezet hiánya miatt az uralkodó által kinevezett – képviselője, valamennyi református, evangélikus és unitárius püspök, a szűkebb értelemben vett Magyarország valamennyi, az erdélyi egyházkerület hivatalát legrégebben betöltő református főgondnoka, az evangélikus egyetemes felügyelő és egyházkerületi főfelügyelők, továbbá az unitárius főgondnok. Az uralkodó kifogása nyomán a javaslatot Tisza úgy módosította, hogy csak a hivatalát legrégebben betöltő egyházi, illetve világi elöljárók nyerjenek tagsági jogot, összességében a református és az evangélikus felekezet vezetői közül hat-hat, az unitáriusoké közül egy fő. 27 Tisza a főispánok hivatalból eredő tagságát meg kívánta szüntetni, szemben a zászlósurak, a koronaőrök és a fiumei kormányzó és a horvát szábor három küldöttének tagságával. Felsőházi tagságot szánt a Királyi Kúria elnökének és másodelnökének, valamint a Budapesti Ítélőtábla elnökének. A törvényjavaslatban további újítás volt az élethossziglan kinevezett tagság bevezetése. Tisza 1883 elején még elvetette a kinevezhető tagok arányának rögzítését, a minisztertanács által augusztusban tárgyalt törvényjavaslatban azonban már szerepelt korlátozás: eszerint a reformot követően legfeljebb a tagság negyedrésze, a későbbiekben pedig harmada lehetett volna kinevezett tag. Tisza kezdetben elzárkózott a választott tagság minden formájától a horvát szábor addig is meglevő küldöttein kívül. A miniszterelnök 1883 augusztusában, a törvényjavaslatot Ferenc József elé előszentesítésre felterjesztő 27 Iktatószám nélkül, lelőhelye: MNL OL K 26, 1883-1004, 195. cs. Az észrevételekről közvetve, Tisza válaszából tudunk. Tisza Kálmán felterjesztése I. Ferenc Józsefhez. H. n. [Bp.], 1883. szept. 27. 3131-1883-ME, lelőhelye: MNL OL K 26, 1883-1004., 195. cs. Az uralkodó legfontosabb kifogásait ismerteti (a közölt levéltári alapszám alapján feltételezhetően szintén Tisza válasza alapján) Püski Levente: A liberális alkotmányosság és az 1885. évi főrendiházi reform. In: Történeti tanulmányok. I. A KLTE Történelmi Intézetének kiadványa. Debrecen 1992. 67–79., 71.
